Vihar nyolc hektár körül

Napfényes májusi délelőttön járjuk a felsőpetényi határt. Lábunkon gumicsizma, előző nap felhőszakadás mosta a tájat.

A Lókos-patakot övező dombokra hol akácos, hol szőlősorok kúsznak fel, a látvány szemnek kellemes – nem úgy, mint maga a völgy: építési terület gátkezdeménnyel, előtte pedig bontási hulladékból álló törmelékhalmok rengetegje.

– Alatta veszélyes hulladéknak számító pala is található – véli Pfaffné, ám mivel saját szemünkkel ilyent nem látunk, állítását megerősíteni nem tudjuk.

A látvány amúgy enélkül is kellőképpen tájba nem illő, egyszerűen kifejezve, ronda. Arrébb itt-ott rozsdamarta munkagépek csoportja, némelyiknek az oldalából jócskán kiharapott már az időjárás. Egy ideje bizonyosan nem használták, a lánctalpakra ragadt agyagos talajon kihajtott a gaz. Akárcsak egy billenős teherautó platóján, a rajta maradt föld szintén jó táptalajnak bizonyult a növények számára. Azt nem állítanám, hogy a gépek gazdája sokat törődne értékei megőrzésével.

Az építési terület mentén ballagunk, Pfaffné közben telefonon pontosítja számunkra ismeretlen ismerőseivel, hogy mekkora területen lehetett engedélye riválisának ahhoz, hogy a tó medrét kikotortathassa.

Amikor leteszi a telefont, kiderül, szerinte itt is szabálytalanság történt: a kotrással elvettek az önkormányzati földútból, ezzel omlásveszélyt okozva. A leendő tó túlsó felén járunk már, csupa zöld lanka terül a szemünk elé. Ez már Pfaffék 61 hektáros birtokának sarka, ehhez szeretnének vásárolni egy eladandó 8 hektáros területet, amely a kárpótlásnál kiszakadt az eredeti birtoktestből, ezért is ítélte nekik az Agrárkamara. Jól jönne azonban mindez Virsingeréknek is, ezért kifogásolták a kamara döntését, no, innen a nézetkülönbség.

Az igazságot majd a jogszolgáltatás mondja ki. Visszafelé már az újraalakuló vadásztársaságok körüli turpisságot taglalja olvasónk. Ígérte, kijönnek a vadászok is, hogy képbe hozzanak bennünket, de végül egy sem érkezik meg.

Helyette mi tesszük tiszteletünket a szomszédos település, Bánk magánnyomozójánál, Valkó Gyulánál. Az egykori rendőrtisztként bemutatkozó férfi háza előtt a polgárőrség autója, idős korára ezt a lehetőséget kihasználva védi a közrendet. A vadásztársaság körüli visszásságokat maga is említi, ám a lerakott sitthalmokra nem sok szót veszteget, annál inkább a használt sütőolajra, amit szerinte a halastó medrének a kotrásához használtak a munkagépekben.

Ideje már, hogy meghallgattassék a másik fél is, Virsingeréket azonban személyesen nem sikerül elérnünk Nőtincsen, ezért később telefonon kérdeztem az apát, Lászlót, mi a véleménye a Pfaffék által hangoztatott állításokról. Abban maradunk, hogy az írásban feltett kérdéseimre írásban válaszol. Nagyszerű, így legalább elkerülhetők a félreértések.
Kérdéseim: 
1. Pfaff Lászlóné szerint Felsőpetény határában a halastó létesítése során nagy mennyiségű építési hulladékot tettek le, aminek következtében szennyeződik a talaj. Mi erről a véleménye?
2. Van-e hatályos építési engedélyük a halastó létesítésére?
3. Mikorra tervezik a halastó építésének befejezését?
4. Valkó Gyula magánnyomozó tudomása szerint a gépeikbe ételkészítésből származó használt olajat töltöttek. Mi erről a véleménye?

A válasz egyre késett, végül Virsinger László többszöri telefonálásomra kijelentette, hogy nem kívánnak válaszolni a levélre. Ha meggondolnák magukat, állunk rendelkezésükre.