Jogi esetek: Dodonai döntés

A vevő átalakította a lakást, jöttek- mentek szépen a turisták. A társasház erre határozatban kötelezte, hogy a szállásadói tevékenységet szüntesse meg, a társasházkezelőt pedig felhatalmazták, gondoskodjon arról, hogy a szállásadás szűnjön meg, és hajtsa be a bírságot.

A vevő a határozatot megtámadta a bíróságon, mondván, hogy lakásának használatát ily módon nem korlátozhatja a társasház közgyűlése.

A társasházi törvény (Tht.) ugyanis előírja, hogy a lakás használatának szabályait megállapító közgyűlési határozat nem lehet korlátozóbb, mint maga a társasházi törvény.

A befektető egy korábbi bírósági határozatra is hivatkozott, amely kimondta, hogy érvénytelen az olyan közgyűlési határozat, amely a lakás nem lakáscélú használatát a tulajdonostársak hozzájárulásához köti.

A többi lakó viszont azt mondta, hogy a lakás az átalakítással nem lakáscélú helyiséggé vált, és az ilyenben a Tht. szabályai szerint megszabhatják, hogy milyen tevékenységet folytassanak.

Erre a befektető válasza az volt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a lakás lakásként szerepel. A nem lakáscélú helyiség használatába beleszólhat a közgyűlés, de a lakás használatát nem korlátozhatja.

A Tht. azt írja: a tulajdonostárs a tulajdonhoz fűződő jogait nem gyakorolhatja a többi tulajdonostárs joga és törvényes érdekeinek sérelmére. Ezután jönnek csak azok a szabályok, amelyek arról szólnak, hogy a lakás és a nem lakáscélú ingatlanok használatát mennyiben lehet korlátozni.

Ez alapján a bíróság arra jutott, hogy a tulajdonostársak, ha úgy érzik, hogy egy bizonyos fajta használat a jogaikat/érdekeiket sérti, akkor a lakás használatának módját is korlátozhatják, nem csak a nem lakáscélú helyiségét. Viszont a társasház nem hatóság, ezért bírságot sem szabhat ki. Így az a dodonai döntés született, hogy a társasház jogosan tiltotta meg, hogy az egyik tulajdonostárs magánszállodát működtessen az átalakított lakásban, de bírságot ezért nem szedhet be.