Kiporciózott életek

Megyünk a tanyagondnok autója után Belsőkamaráspusztán, a mezőhegyesi Ménesbirtok 21. számú majorjában. Éthordóban viszi ki az ingyenebédet a jogosultaknak.

Megállunk egy utcasarkon, a sűrű bokrokban álló házak és fák közül sorra jönnek elő emberek az ételért. Szakad az eső, alig érjük szóval őket.

Kölüs Idát kísérjük el a házukba, ahol 14 hónapos kislánya, Barbara Johanna várja vissza a szeme elől eltűnt anyukáját. A babának hoztuk a szociális ebédet. Kölüs Ida szerint jó az étel, de Barbara Johanna most nem annyira éhes, mert „nemrég kajált”.

– Igazából bent szokott enni a tévé előtt, de most kivételt teszünk – mondja. – Apa napszámba ment, de nemsokára ő is itthon lesz.

A fotó kedvéért a kislányt beülteti az etetőszékbe, és kanalaznak egy kevés levest.

– Mit szeret a kicsi?

– A húsos ételeket. Tökfőzeléket sült hússal. Meg a babgulyást, de nagyon.

A kislány rákbeteg volt, hosszú ideig a szegedi gyermekklinikán kezelték. Édesanyja most otthon van vele. Előtte három évig közmunkás volt a mezőhegyesi önkormányzatnál. A majorokat tartották rendben, kapálták a járdák szélét, az idősek háza előtt tolták el a havat.

– A vagyonőri szakmámban nem tudtam elhelyezkedni. Majdnem egy hónapig dolgoztam benne, de nem jöttem ki a kollégákkal. Elméletileg az lett volna a feladat, hogy vigyázzunk mindenre, de ők összejátszottak a nagykutyákkal, akik elfelé vittek mindent. Én voltam az újonc, rám akarták tolni az egészet.

– Más lehetőség?

– Van OKJ-s vendéglátós végzettségem, bolti eladó meg gyógynövényeladó papírom, de nem tudtam velük elhelyezkedni. A férjem kőműves, Szegedre járt, de nem fizette ki a vállalkozó, úgyhogy most itthon napszámos.

– Van elég munka?

– Igen, az első fagyokig. Van itt két nagyobb maszek gazdaság, náluk is lehet dolgozni.

– Ők jobban fizetnek, mint az építési vállalkozó?

– Minél több van nekik, annál kevesebbet akarnak fizetni.

XXX

Az ötezer lakosú Mezőhegyesen mintegy 800 gyermek él. Csaknem kétszázan részesülnek nyári ingyenes élelmezésben. Izsák Krisztina gyermekvédelmi ügyintéző elmondja, a szülőknek évente kell igényelniük ezt az ellátást, de az önkormányzat levélben emlékezteti rá őket.

A testületnek alig van mozgástere, a jogszabályok aprólékosan szabályozzák, ki mire jogosult. Ingyenes étkeztetésre jogosultak a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű (2 H, illetve 3 H) gyerekek. Ide az tartozik, ahol a szülőnek maximum 8 általános az iskolai végzettsége, és álláskeresési vagy foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesült a megelőző egy éven belül.

Az ingyenes gyermekétkeztetést az önkormányzatoknak kell megszervezniük. Az állam csak a hátrányos helyzetű gyerekek nyersanyagnormájára fordított összeget és annak áfáját téríti meg. Ha a településeknek van pénzük, a saját költségvetésükből finanszírozhatják a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermekek étkeztetését is. Az egy főre jutó nettó jövedelem számít: aki teljes családban nevelkedik, ott a felső határ 37 050 forint, akit egyedülálló szülő nevel, ott 39 900.

A mezőhegyesi önkormányzat a hátrányos helyzetű gyermekeknek kötelezően, további 58-nak önkéntesen biztosíthatja a szünidei gyermekétkeztetést. Mitykó Zsolt polgármester azt mondja, idén is egymillió forintot ad a város költségvetése az ingyenes étkeztetésre.

Megjegyzi: ha eladták volna a település határában lévő földeket, és nem maradt volna egyben a Ménesbirtok, akkor erre már nem volna lehetőség.

XXX

Első hallásra elképesztően alacsonyak a nyersanyagnormák. Csokán Anita, a mezőhegyesi József Attila Általános Művelődési Központ élelmezésvezetője sorolja: bölcsődéseknek napi négyszeri étkezésre nettó 400 forint. Iskolásoknak egy ebéd 284 forint. Napi egy alkalommal gyümölcsöt, gyakran zöldséget is kell adni. Könnyít a helyzeten, hogy a közmunkások által termelt zöldséget ingyen megkapják.

A gyerekek nem szeretik a zöldséget, a főzeléket, csak a bolognai spagettit meg a rántott húst. Azt sem szeretik, amit nem ismernek – rendszeresen meghagyják például a vadas marhahúst. Iskolaidőben a menzán elég sok ételt kidobnak.

– Hát akkor mit esznek?

– Vásárolnak a boltban vagy főz a nagymama. Ahol van pénz, hogy otthon főzzenek, ott mindig azt főzik, amit a gyerek akar. Némelyik szülő mondja is: ha nem eszik a gyerek, ne erőltessük. Van egy diákotthonunk, ahol a majorokban élő gyerekek laknak hét közben. Ők nem válogatnak, mindent megesznek. Tanévzárásra kigömbölyödnek, szeptemberre lesoványodnak, pedig nyáron is hordjuk nekik az ingyenebédet.

– Lehet, hogy nem is a gyerekek eszik meg a nekik szánt ingyen kaját?

– Van, ahol három-négy gyerek jogosult egy családban, akad köztük kétéves, anyuka is otthon van, három-négy ebédből öten-hatan jóllaknak – feleli Izsák Krisztina. – A cukorgyár bezárása óta megfeleződött a város lakossága. Rengeteg a nehéz sorsú család. Három óvoda működik a városban, nyáron fel kell újítani őket, és kiadni a szabadságot a pedagógusoknak, de annyian járnak napszámra, hogy a gyerekek nem férnek el egy óvodában. Sokszor már reggel hatra viszik őket – teszi hozzá fő segítőnk, Soósné Záluszki Mária, a művelődési központ igazgatója.

XXX

Van, ahol nagyon jó helyre kerül a segítség.

Balassa János is a 21-es majorban lakik feleségével és három gyermekével. Állami gondozott volt, egy öltözet ruhával és ezer forinttal engedték ki 18 éves korában. Évekig élt hajléktalanként Szegeden, volt beteghordó a sebészeti klinikán. Amikor valaki felvilágosította, hogy életkezdési támogatásból a mezőhegyesi majorokban olcsón vehet házat, 24 óra alatt eldőlt az élete. Elkezdett napszámra járni, ott ismerte meg a feleségét. Három közös gyermekük született: két ikerfiú és egy kislány.

– Életemben először van határozatlan időre szóló bejelentett munkám – mondja a fiatalember. – A Nemzeti Tangazdaság tehenészetében vagyok hajtó, a különböző istállókból hajtom a teheneket a fejőházba. A délutáni műszak 4-től éjjel fél 1-ig tart. Van két maszek munkám, ma például hajnali 4-től már mentem címerezni. Dolgozom egy autószerelőnél is. A feleségem is eljár napszámra, ha szabadnapos vagyok, bár neki trombózisos mindkét lába.

A két hétéves nagyfiú segít az édesapjának papírbrikettet gyártani. Az autószerelőnél sok kartonpapír gyűlik össze az alkatrészek csomagolásából. Balassa János ezt hazaviszi, leáztatják, majd egy brikettnyomóval kipréselik belőle a vizet, és a napon megszárítják. Fűtőértéke fele az akácfáénak. Jobb ennél az olajos brikett. A tehenek tőgyének tisztítására használt anyagot papírhengerről tekerik le. Ezt a fejős kollégái összegyűjtik Balassa Jánosnak. Fáradt olajba áztatott fűrészport tölt bele.

– Ég, de marhára! – mondja. – Egy télre legalább kétezer brikettet kell gyártani.

XXX

– Meddig tartható fenn a tömeges ingyenes étkeztetés mai rendszere? – kérdem Izsák Krisztinától.

– Van egy réteg, amely hozzászokott, hogy kap segélyt, ingyen tankönyvet és ételt, ingyen mindent – feleli. – Más dolgozna, de itt nem sok állás van, és annyira kevés a bér, hogy jobban megéri visszajönni közmunkára.  Van, akinek hiába fizetnének akármennyit. Mégis, ha kicsit jobban megbecsülnék a jó munkásokat, az egyre több emberben megindítana valamilyen felhúzó erőt.