Csúsztunk a sanghaji listán

Minden augusztusban megjelenik az úgynevezett sanghaji lista, a világ egyetemeinek értékelése alapján készült rangsor. Erre a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és a budapesti ELTE tud felkerülni. Idehaza gyakran vitatják a listát. Hogyhogy előbbre kerül a szegedi egyetem, mint a fővárosi? Hogyhogy nincs rajta a Műegyetem vagy a Corvinus?

A listán a 300-400. hely azt jelenti-e, hogy a világelitbe tartoznak, vagy ez már a „futottak még” kategória?

Szeged azért kerül-e olyan előkelő helyre, mert volt egy saját Nobel-díjasa, Szent- Györgyi Albert – nyolcvan évvel ezelőtt?

Tény, hogy a magyar helyezések romlanak. Idén már az 500. és a 600. hely közé sorolták a két magyar intézményt, amit a média egy része úgy értékelt, hogy nincs magyar a világ 500 legjobb egyeteme között. Egy másik része pedig úgy, hogy benn vagyunk a legjobb 600 között.

Szabó Gábor, az SZTE rektora szerint a sanghaji lista a tudományos teljesítményt, annak is a nyelvhez nem kötött, természettudományos szegmensét díjazza kiemelten: Nobel-díj, Fieldsdíj, a Nature és a Science folyóiratokban megjelenő publikációk. Nem a szegedi tudósok teljesítménye romlott, hanem másoké javult a tudományos közlemények nemzetközi értékelésében. Humán tudományok nem rúgnak labdába, mint ahogyan az oktatói teljesítmény sem számít.

Ilyen rangsorokra sem legyinteni nem lehet, sem stratégiát alapozni rájuk – mondta a Szabad Földnek a rektor. Általuk ítélik meg az intézményt, befolyásolhatják külföldi diákok döntését – de a listán előbbre kerülés önmagában nem lehet cél. Egy szegedi közgazdászhallgató szerint a magyar diákok a nyílt napokon látottak, az egyetemek hazai presztízse szerint választanak, és annak alapján, hogy a szülők ki tudják-e fizetni a megélhetésüket az adott egyetemi városban.