Veszélyes tudatlanság

Márpedig a Föld lapos! Pár hete megint hangerőre kaptak az interneten és a sajtóban, akik állítják, hogy bolygónk nem gömbölyű.

A lapos-Föld-hívőknek ráadásul nem kevés követoje akad szerte a világban. Hivatkozásuk lényege csak annyi, hogy minden tétel és kutatás, ami a Föld gömbölyűségét bizonyítja, hamis. Merthogy a Föld korong alakú, s föléje búra borul. Ha pedig valaki elindulna, mondjuk, a Déli-sark felé, hatalmas jégfalba ütközne.

Magellán hajói sem kerülték meg a Földet, hanem úgy haladtak előre az óceánon, ahogyan egy bakelitlemez barázdáiban fut a tű: körbe-körbe.

A Magyar Tudományos Akadémia honlapján Csaba György Gábor csillagász kényszerült cáfolni a lapos-Föld-elméletet: a Föld gömbölyűségét számos fizikai és matematikai példával igazoló cikkének bevezetojében ezt írja: »Ha nincs is semmi alapja, könnyű a kételyt terjeszteni – könnyebb, mint megérteni a tényeket.

Legalábbis általában, bár elofordulhat, hogy az „új” elmélet sokkal nehezebben érthető, mint a tudomány álláspontja.« S mint megjegyzi, Arisztotelész (i. e. 384–322) már az ókorban bebizonyította, hogy a Föld gömb alakú: a kikötohöz közeledo hajónak előbb az árboccsúcsa tűnik fel, majd maga az árboc, a vitorlázat, idovel pedig a hajótest – s ha ez mindenütt a világon így van, akkor az a vízfelület görbülését jelzi.

De ne gondoljuk, hogy nincs példa más, a mai tudományos ismeretektől eltérő elméletekre. Olyanok is akadnak, akik abban hisznek, hogy a Föld belül üreges. Az üregben belül pedig egy központi Nap ragyog, s odabent mindenki örök életet él. Bár ez a feltételezés szembemegy a lapos-Föld-hívőkével, ám az, hogy ilyen is akad, annak veszélyére hívja fel a figyelmet, mi is vár az emberiségre, ha egy ország például a nulla felé közelíti a közoktatásban a földrajz, a fizika, a kémia vagy éppen a biológia tanítását.

A tudomány története így is tele van érdekes felfedezéssel és véletlennel, amelyek azt bizonyítják, hogy még a tudós is tévedhet. Lord Kelvin brit fizikus és matematikus például azt mondta 1885-ben, hogy „a levegőnél nehezebb tárgyak sohasem fognak repülni”, ám alig tizennyolc évvel késobb elemelkedett a földről Orville és Wilbur Wright a levegőnél igencsak nehezebb találmánya, a repülőgép. Igaz, maguk a testvérek is így fakadtak ki az egyik sikertelen repülési kísérlet után: „Az ember még ezer évig nem fog repülni!”

Nos, ebben igazuk volt, hiszen az ember, szárnyak hiányában, ma sem tud önmagától repülni, de energiával hajtott tárgyak segítségével – kihasználva a levegő felhajtóerejét – csodás dolgokra képes. Vagy vegyük például egy amerikai bankár jóslatát, amikor 1903-ban a Ford T-modellje kapcsán kijelentette, hogy „a lovakat mindig is használjuk, az automobil pedig múló szeszély marad”. Ha látná, hány száz lóerős gépek száguldoznak manapság az utakon, tátva maradna a szája. Akárcsak Mary Sommervillé, a brit rádiózás egyik legnagyobb alakjáé, aki 1948-ban még úgy gondolta, hogy a televíziózásnak nincs nagy jövője. De ezzel nem állt egyedül, hiszen 1955-ben még maga a Toshiba elnöke is úgy vélte: a japánok túl szegények ahhoz, hogy televíziót vehessenek. Egy-két évtized múlva aztán nagyot fordult a világ.

A tévedések vagy kishitűségek okaira persze akad magyarázat.

A véleményformálót mindig befolyásolja valami: vagy a sorozatos kudarcai, vagy túlságosan beleragad az elméletbe, amely meghatározza a mindennapjait. Ezért hallani aztán olyasmikről, miszerint a Föld lapos. A tudomány ereje amúgy éppen ebben rejlik: nem ragad le téveszméknél, hanem halad a maga útján. Mert hol tartanánk ma, ha például a mérnökök elhitték volna, amit a New York Times 1936-ban írt: „Egy rakéta sosem lesz képes elhagyni a Föld légterét” – miközben Konsztantyin Ciolkovszkij orosz tudós már 1903-ban megalkotta az első kozmikus sebesség fogalmát, az erőét, amelynek segítségével ki lehet lépni a világűrbe, s ami alapján végül is megalkották a fokozatosan leváló rakétahajtóműveket.