Hogyan legyen milliárdos?

– Jobb kezén négy ujj van. Netán földönkívüli?

– Nem hiszem, de jól hangzik. Gyakran kérdezik, és én bólogatok. Észre sem vehető, úgy összenőttek az ujjaim.

– Óriási trauma volt?

– Alig emlékszem valamire. Hároméves múltam, mikor áramütés következtében szénné égett a jobb középső ujjam, a merev csontokat tőből ki kellett operálni. Abban az időben ez a világon is egyedi beavatkozásnak számított, idehaza a két legnagyobb tekintélyű orvos műtött. Hangulatok, képek villannak fel: apám-anyám pánikarcára, a körzeti orvosi rendelőre, a kórházi ágyam mellett világító lámpára emlékszem... Soha nem zavart, sőt lett egy hozadéka: kétkezessé váltam.

– Messziről indult?

– Apám dévaványai földművelő családból származik. Hatévesen lóháton jött-ment a gazdaságban. Tehetséges tanulóként Piliscsabára járt, majd ott is telepedett le. Gépészmérnök-tanár lett, dolgozott minisztériumban is. Nevéhez fűződik az agrárszakoktatási intézet létrehozása. Édesanyám fogorvosi asszisztens volt. Bohémság, lazaság jellemzi. Nem igazán hasonlítok rájuk. Sokat agyaltam azon, hogyan küzdhetném le a hibáimat. Zavart például a makacsság, a lustaság, de még a precízség is. Sikerült megszabadulnom tőlük.

– Hogyan?

– Szembementem a problémával. Irtózom a kígyótól, de ha kell, megfogom. A legnagyobb félelem is elmúlik, ha felülkerekedünk rajta. Kamaszkorában gátlásos az ember, nem tud mit kezdeni a kezeivel, legszívesebben elbújna mások elől. Emlékszem rá, hogy egyszer át kellett mennem egy zsúfolt terem másik végébe. Nem húzódhattam a fal mellé, mint egy macska, meghátrálni meg gyávaság lett volna. Belevágtam a közepébe! Ekkor tanultam meg: bármi történik az életben, át fogok menni a téren, ahol át kell mennem. Nem befolyásolhat félelem vagy gátlásosság. Megszűnt a fejfájásom is, ami addig gyötört.

– Ez a felismerés kellett hozzá?

– Meg kellett értenem, hogy a problémákat nem a környezet gonoszsága okozza, hanem bennem alakulnak ki. Nem a világot kell megváltoztatnom, hanem saját magamat. Amikor ezt letisztáztam, eldönthettem, akarom-e járni ezt az utat vagy sem.

– Erről szólnak személyiségfejlesztő tréningjei is. Ezek szerint a saját tapasztalatait adja tovább?

– Csak a saját történeteimmel lehetek hiteles. Persze nem rögtön árulok el mindent, bizonyos stratégiák mentén haladok. A lényeg abban áll, hogy életem során – még kényszerek közepette is – mindig azt csináltam, amit szerettem. Arról beszélek a tréningeken, ami éppen foglalkoztat. Hogyan legyél milliárdos? Hogyan építs birodalmat? – ilyenek. Nem pénzt akarok másoknak keresni, az az ő dolguk, hanem utat találni a különböző gondokkal küszködő embereknek. Nagyítóval kereshetnénk olyasvalakit, akinek ne lenne problémája. Még azt is bánthatja valami, akinek jól megy a szekere.

– Szokták mondani, hogy akkor érdemes gazdagnak lenni, ha van is időnk elkölteni a pénzt.

– Pontosan. Önmagában semmit nem ér a pénz.

– Gondolom, aki önnel találkozik, megkérdezi, hogyan legyen milliárdos. Mit mond ilyenkor?

– Mindenkinek mást. Ha ökölszabály szerint válaszolok, első helyen a szabadságot említem. Aki nem szabad, az ne is fogjon pénzkeresetbe. Az ilyen ember, ha duzzadni kezd a bankszámlája, zsarnokká, diktátorrá válik, elkölti az összes vagyonát, miközben mindenkit tönkretesz maga körül. Viszont a szabadság lehetőséget ad a boldogságra, így érdemes milliárdosnak lenni.

– Mi a garancia arra, hogy a boldogok kőgazdagokká válnak?

– Semmi. Még csak nem is kétesélyes. Az rizikós lenne. Rengeteg kérdés felvetődik. Lesz elegendő pénze? Túléli a nehézségeket? Mit kezd a gazdagságával? Az viszont biztos, ha számára kedves vállalkozásba kezd, biztosan szabadabb lesz. Ennyi elég. Ez már profit. Anyagilag, lelkileg, szellemileg változás áll be az életébe; ha visszatekint a múltjára, rá fog jönni, hogy kicserélték.

– Így volt ez a saját életében is?

– Sokszor éltem a milliárdosok életét, már ami a szabadságot illeti. Most is elmondhatom ugyanezt. Negyvenéves koromban eszméltem rá, hogy mindenem megvan. Az összes álmomat megvalósítottam. Pedig azt hittem, leszek vagy nyolcvan, mire elérem ezt. Most negyvenhét vagyok.

– Tizennégy évig építette Gattyán György birodalmát. Hogyan csinált milliárdost belőle?

– Tanítottam, fejlesztettem, hozzátettem azt, amire szüksége volt a meglévő tehetségéhez. A középiskolában egy osztályba jártunk. Gyurit 2000-ben mutattam be az orosz Borisz Zolotov professzornak, a tanáromnak, aki azt mondta: sosem lesz az üzleti partnered, neki a barátodnak kell lennie. Ez be is igazolódott, hiszen háromszor váltunk el és kezdtük újra. Mindig azért, mert pénzemberré akart tenni, nekem pedig a tanulás, a tudás, a tanítás volt fontosabb. Gyuri 2014-ben ért a csúcsra, akkor lett Magyarország leggazdagabb embere. Azt írták róla, hogy 174,3 milliárdos vagyona van. Mindegy persze, mennyi az összeg.

– Ön nem akart milliárdos lenni?

– Engem a pénz nem motivál. Ha volt belőle, az utolsó fillérig elköltöttem. Sosem tettem félre, szinte állandóan mínuszba mentem. Gyurival a legideálisabb állapotot 2012–14 körül éltük meg, akkoriban nem az üzlet számított, hanem a barátság. Én megadtam neki mindent, ami a cégében történő oktatáshoz kellett, ő pedig pont annyit adott érte, amennyire nekem ehhez szükségem volt. Három éve végleg szakítottunk. Mindketten másik úton megyünk tovább.

– Szerepet játszott a szakításban, hogy Gattyán „pornókirály” lett?

– Ha az lett volna, az se zavarna. A világ vezető weboldalai közé nőtte ki magát a vállalkozása. Egyébként az első promóciós szexképeket és videókat én készítettem, mivel nekem volt felszerelésem. Gyuri hozott két pornószínészt, megtörtént a felvétel. A végén megkérdezték a szereplők, hogy minden rendben van-e. Semmi gond, mondtam. Később magamnak is alig mertem bevallani, hogy nem nyomtam meg a felvételgombot... A biznisz máig virágzik, centenként épül a tekintélyes jövedelem.

– Feleségével, dr. Tóth Emesével együtt ön is foglalkozott szexuális kérdésekkel…

– Annyian kerestek fel bennünket, hogy másra nem jutott időnk, sokszor még ebédszünetet sem tudtunk tartani. Reggel héttől éjfélig dolgoztunk, szexuális és párkapcsolati problémákkal küzdő nőket és férfiakat kezeltünk. Nem volt ritka kérés, hogy karácsonyra orgazmust akartak ajándékozni a párjuknak, vagyis befizették egymást, hátha tíz év után végre megoldódik ez a gondjuk. Mások hónapokkal az esküvőjük előtt jöttek hasonló szándékkal. Szembesültünk egy égető társadalmi kérdéssel, messzire vezető jelenséggel. Két év alatt ezer embert kezeltünk személyesen, interneten pedig tízezernél több megkeresésre válaszoltunk. Mindenkinek segítettünk. Ötven százalékuk nyolc hét alatt megkapta, amit elképzelt magának, kilencvenöt százalékban pedig a hozzánk fordulók életének átformálására lehettünk hatással.

– A személyiségfejlesztő tréningjét (EOS) rengeteg támadás érte. Agymosás, zombigyár, telepátia, jövőérzékelés, színjáték, szekta – ilyeneket mondtak rá. Hogyan élte meg ezeket?

– Neveztek engem KGB-s ügynöknek is, de furcsa módon még mindenki él a környezetemben. Nekem a Gattyán Raszputyinja tetszik a legjobban. Ami a szektát illeti: eredeti jelentése szerint olyan csoport, ahol azonos gondolkodású emberek tömörülnek. Negatív megítélést az öngyilkos szekták elterjedése okozott. Én társadalmon kívül állóként azon munkálkodom, hogy az emberek maguk tegyék jobbá a társadalmat. Nem vagyok guru, nem adok kész recepteket. Mindenkinek egyéni útja van, nekem az a vállalásom, hogy elvezessem őket oda.

– Most hol él?

– Pár éve költöztem családostól Los Angeles Beverly Hills városába. Padlón voltam, iszonyú nehéz volt feltápászkodnom. Aztán szép lassan újraépítettem az életemet. Miután Magyarországon továbbra is volt érdeklődés a tréningjeim iránt, kéthetente átrepültem az óceánt. Most vagyok, még nem vettem visszafelé repülőjegyet.