Több mint iroda - Egyre több cég érti meg a jogos igényt

Csúszda alján állunk. Nem kisgyereket akarunk elkapni, nem is a játszótéren vagyunk. Mellettünk pult, azon kávégép, körülöttünk íróasztalok, elmélyülten dolgozó fejlesztők. Az Év Irodája-verseny tavalyi győztesénél, a Dealogic amerikai szoftverfejlesztő cég budapesti irodájában járunk. A csúszda két emeletet köt össze: ha ebéd után hanyagolnák a lépcsőzést a munkatársak, pár másodperc alatt újra az asztaluknál lehetnek.

Idegenvezetőnk is fenéken csúszva érkezik meg. A cég munkatársától megtudjuk: a kialakításnál fontos szempont volt, hogy az itt dolgozók a lehető legjobban érezzék magukat a munkában is. Nem lehet nehéz dolguk – nézünk körbe –, az iroda minden szeglete inspirálóan hat.

A három emelet egyikén találjuk az iroda legmeghökkentőbb elemét: a régen nagyvárosokban szaladó villamos most felújítva, közösségi térként szolgálja a dolgozókat. Az irodában, mint egy nagyvárosban – nem véletlen az egyik emelet elnevezése: Dealogic City –, mindenki megtalálhatja a törzshelyét. Magasban kifeszített olvasóháló (itt ebéd után pihenni is lehet); kuckók, ahová nyugodtan elvonulhat dolgozni bárki; városi dzsungel, ahol a rengeteg élő növénynek köszönhetően a szabadban érezhetjük magunkat; zöld közpark vándorcirkusszal.

Könyvtár és süppedős fotelek várják az olvasni vágyókat; beszélgetőbokszok; országokon átívelő tárgyalásokhoz, videokonferenciákhoz kialakított tágas terek.

És hatalmas teraszok, hogy jó időben a szabadban, gyönyörű kilátással a város felett végezhessék munkájukat az itteniek.

A kreatív munka kreatív környezetet igényel – ma már közhelynek számít a tervezők, belsőépítészek körében ez az alaptétel.

Az Y generáció (az 1980 és 1995 között születettek) munkához való hozzáállása más, mint a szüleiké, így az igényeik is különböznek az idősebbekétől. Egyre több cég ismeri fel: a megfelelő munkahelyi környezet is szükséges ahhoz, hogy az alkalmazottak eredményesek legyenek.

Minderre a legtöbb példát az amerikai Szilícium-völgyben találjuk: a legnagyobb informatikai cégekről, mint a Google, egyre több vállalat vesz példát. Az internetes keresőrendszerével világhírűvé vált cég központi irodája híres arról, hogy változatos módon próbálja ösztönözni dolgozóit a még jobb munkára. (Nemcsak Kaliforniában, hanem világszerte, összes irodájukban törekszenek erre.) A bónuszokon túl sportolási lehetőséget teremt (a konditermet bármelyik kolléga látogathatja), saját éttermet üzemeltet saját dietetikussal, továbbá relaxációs helyiségeket tartanak fenn. Ma már azon se lepődünk meg – sem itthon, sem külföldön –, ha a cég a fejlődés jegyében szervez nyelvórát, a testi-lelki jólétről céges masszázs, jóga gondoskodik.

A kaliforniai székhelyű irodákban egyre inkább elterjedt, hogy a fejlesztő, programozó – javarészt a húszas, harmincas generáció – nem is megy haza a munkából. Mind több cég alakít ki közösségi, illetve hálóhelyiségeket, amelyeket az alkalmazottak birtokba vehetnek.

Mondani sem kell, ez a generáció már nem a nyolctól négyig munkaidő szerint él: ha valaki éjjel tud jobban dolgozni, a munkaadó ennek is megteremti a lehetőségét. Szükséges is, hiszen ma már egyáltalán nem magától értetődő, hogy a munkatársak azonos helyiségben vagy akár ugyanabban az országban tartózkodjanak: az időeltolódás miatt gyakran esik késő estére vagy éppen hajnalra a közös munka.

Nagyon fontos a szociális terek kialakítása az irodában, ahol akár megbeszélésre, akár kávézni, vagy éppen játszani jöhetnek össze a kollégák. A magyar cégek között az azóta már világhírű Prezi volt ebben az úttörő. Példájukat egyre többen követték, s már nem csodálkozunk, ha egy cégnél csocsóvagy biliárdasztalt, darts-táblát vagy éppen komplett játszószobát találunk.

A jobban fizető nyugati munkaerőpiac mindegyre csábítja a tehetséges fiatalokat. A fizetéssel a kisebb cégek sok esetben nem is tudnak versenyre kelni. Ezért (is) egyre fontosabb: a környezetet úgy alakítsák ki, hogy a munkatársak örömmel menjenek be dolgozni reggelente, és jól érezzék magukat a szürke hétköznapokban is.

Hardi Judit