Túlkoros politikusok

Az idős Mahathir Mohamed nem ismeretlen a világpolitika színpadán. Majd’ három évtizeddel idősebb a jelenlegi miniszterelnöknél, Najib Razaknál, ráadásul ő volt minden idők leghosszabb ideig hivatalban lévő választott elnöke: 1981 és 2003 között, több mint húsz évig irányította Malajziát.

Amennyiben megnyeri a következő, augusztus elején esedékes választást, ő lesz a világ legidősebb kormányfője – beleértve az örökletes uralkodói címeket és az autokráciák vezetőit is –, és ez, lássuk be, igencsak versenyképes titulus. Ha megválasztják, leüti a (életkor) trónról a britek királynőjét, aki 92 esztendejével tavaly vette át a legidősebb vezető címét a hivatalából némi rásegítéssel eltávolított zimbabwei exdiktátortól, a 93 éves Robert Mugabétól. A világ jelenleg legrégebben hivatalban lévő, választással hatalomra került elnöke sem mai gyerek: a tunéziai Bedzsi Kaid esz-Szebszi 91 esztendős.

A malajziai elnökválasztás körüli vita illeszkedik abba a globális párbeszédbe, melynek középpontjában a világ vezető politikusainak életkora áll. A vita azóta vált különösen élessé, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a hetvenéves Donald Trump és a hatvankilenc esztendős Hillary Clinton, az Egyesült Államok – Ronald Reagan 1985-ös megválasztása óta – két legidősebb elnökjelöltje nézett farkasszemet egymással. Trump ellenzői közül nemcsak korát, hanem fizikai állapotát és állítólagos egészségtelen étrendjét is vita tárgyává tették, mondván, negatívan befolyásolják az elnök gondolkodáson, megismerésen alapuló képességeit.

A Trumpról kialakult negatív sztereotípiákat csak tovább erősítette Michael Wolff Tűz és düh című könyve, amely a Fehér Ház urát mint gyerekes és hivatalára felelősséggel koncentrálni képtelen vezetőt festi le. Senki nem vitatja, a kor előrehaladta a politikusi pályán előnyökkel is jár – például az évtizedek alatt magas szintű döntések meghozatalával együtt járó bölcsesség a pozitívumok közé sorolható, mint ahogy a felhalmozott kapcsolati tőke is. De az is tény, hogy magas rangú vezetőként olyan fizikailag megterhelő kihívásoknak is meg kell felelni, mint a sok utazás és a hivatali túlhajszoltság.

Ha egy pillantást vetünk a világra, számos olyan politikai vezetőt találunk, akinek kora hatással volt munkájára. Mugabe, mielőtt megbuktatták volna, legendásan híres volt arról, hogy rendszeresen elaludt a magas szintű nemzetközi tárgyalásokon. Amikor eltávolították hivatalából, a megbuktatását kitervelők arra (is) hivatkoztak, hogy előrehaladott korából fakadóan pszichológiailag alkalmatlan a kormányzásra. Vagy visszatérve az Egyesült Államokra, Ronald Reagan szokásai közé tartozott – különösen a második elnöki ciklusának vége felé járva –, hogy rendszeresen megfeledkezett fontos dolgokról, ami a mentális egészségére vonatkozó spekulációkra adott okot. A gyanú később be is igazolódott: hivatalából távozva Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, a fia pedig később elismerte, hogy a tünetek már elnöki hivatali ideje alatt is jelentkeztek.

Az idős korral szembeni aggályok ellenére a felső korhatár még mindig ritka a politikusok körében. Ehelyett a legtöbb országban inkább életkori minimumhoz kötik az elnöki hivatal vállalását, ami sok államban a választásra jogosultság korával egyezik meg – először általában 18 évesen adhatják le voksaikat az ifjú állampolgárok. Jogilag a két életkor, a választási és az elnöki ennél lehet magasabb is. Jó példa erre az Egyesült Államok, amelynek alkotmánya előírja, hogy elnökjelöltként az indulhat a megmérettetésen, aki legalább 35 éves.

A korlátok – és gyakran előítéletek – ellenére a fiatal vezetők mégis világszerte egyre több teret nyernek. A francia elnök, Emmanuel Macron 39 évesen költözött be az Elysée-palotába, Észak-Korea diktátora, a hatalmat 2012-ben apja halálával megöröklő Kim Dzsongun még most is csak 34. életévét tapossa (ha hihetünk a kevés, személyéről keringő adatnak). A világ legfiatalabb vezetőjét, Sebastian Kurzot 31 éves korában választották Ausztria kancellárjává – éveinek száma alig több mint harmada a malajziai Mahathirnak.

Ugyan minek is lenne korhatára a világot vezető politikusoknak? Ha a politikai klíma úgy kívánja, elnökök, állam- és kormányfők ezt a minimális limitet is könnyedén felrúgják az aktuális érdekek mentén.

A 63 éves kínai elnök esete erre kiváló példa. Széles körben arra számítanak, hogy a harmadik ciklusára készülő Hszi Csin-ping figyelmen kívül hagyja a Kínában informális nyugdíjkorhatárnak számító 68 évet. Vagy épp véglegesen eltörli, mint tették azt az elmúlt években Törökországban és Ugandában – jogi eszközökkel.

Talán jobb is ez így. Szakértők egyöntetűen úgy vélik, csupán az életkor nem határozza meg a munkabíró és munkavégző képességet vagy az egészségi állapotot. Amikor tavaly Mahathir interjút adott a Strait Times című lapnak – amelynek újságírója szerint az elmúlt tizenkét évben külsőre semmit sem változott a régi-új jelölt –, elárulta, mi is a titka fiatalos megjelenésének.

A tanács egyszerű, még ha nem is mindenki számára könnyen megfogadható: „Ne egyél túl sokat!”




A VILÁG LEGIDŐSEBB POLITIKAI VEZETŐI 2017-BEN

ROBERT MUGABE, 94
Zimbabwe elnöke tavaly novemberig,
született: 1924. február 21.,
Kutama, Zimbabwe

II. ERZSÉBET, 91
Nagy-Britannia királynője
1926. április 21., London,
Nagy-Britannia

BEDZSI KAID ESZ-SZEBSZI, 91
Tunézia elnöke
1926. november 29.,
Sidi Bou Said, Tunézia

SHEIKH SABAH IV AHMAD AL-JABER AL-SABAH, 88
Kuvaiti emír
1929. június 16., Kuwait City,
Kuvait

SIR ELLIOTT BELGRAVE, 86
Barbados kormányzója
1931. március 16., Saint Peter
Parish, Barbados

RAÚL CASTRO, 86
Kuba elnöke
1931. június 3.,
in Birán, Kuba

DAME MARGUERITE PINDLING, 85
Bahamák kormányzója
1932. június 26.,
South Andros, Bahamák

SIR COLVILLE YOUNG, 85
Belize kormányzója
1932. november 20.,
Belmopan, Belize

PAUL BIYA, 85
Kamerun elnöke,
1933., február 13.,
Mvomeka'a, Kamerun 

AKIHITO, 84
Japán császár
1933. december 23.,
Tokió, Japán