Sportnapló

Nos, az akkori és a mai világverseny között hatalmas a különbség. A labdarúgó-vb-n nincsenek emelvények, rajtuk politikusokkal. Vlagyimir Putyin elnök és Gianni Infantino, a FIFA első embere minden különösebb protokoll nélkül, néhány keresetlen mondatban köszöntötte a résztvevőket – és már pattogott is a labda. Nagy különbség az is, hogy ezúttal az oroszok nem kísérleteztek a szesztilalommal – annak idején az olimpia egyik különszáma lett: hol lehet sört kapni? (Leginkább sehol…) Néhány magyarnak szerencséje volt, a Vörös tér mellett felfedeztünk egy zöldségboltot, ahol – fordítási vagy kóstolási hiba folytán – néhány rubelért szörpként árulták a tokaji aszút, így sör helyett a hatputtonyost kortyolgattuk a közeli parkban…

Visszatérve a mostani megnyitóhoz: az első mérkőzést a Luzsnyiki stadionban 78 ezer néző előtt az oroszok vívták SzaúdArábiával. A házigazdák a 32 induló csapat közül kellemes ellenfelet kaptak, az alaposan felhígult mezőnyből is egy „hígabb” csapattal kerültek szembe. Győztek is 5-0-ra – tűzbe-lázba hozva ezzel az országot. Ezután egymást követték a jó és a rossz meccsek. Uruguay Egyiptommal játszott, s bár a közönség gólzáport várt – főleg úgy, hogy a piramisok országának válogatottjából hiányzott a sérült sztár, Mohamed Szalah. Az uruk bizony csak Giméneznek a 89. percben szerzett fejesgóljával tudták megszerezni a győzelmet. Ez aztán már jelezte a következő meglepetések sorozatát.

A Portugália–Spanyolország mérkőzésnek pozitív és negatív főszereplője is volt. Portugáliának „természetesen” Cristiano Ronaldo, aki mesterhármast szerzett. A spanyoloknál pedig a kapus – valamikor a világ legjobbjának is tartott – De Gea olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy a „védésével” megszerezte a portugáloknak a 2-1-es vezetést. A végeredmény 3-3 lett, jó színvonalú 90 percet láttunk. Az Irán–Marokkó meccsnek is akadt némi pikantériája: no, nem az egeket ostromló színvonal, hanem a hallatlan balszerencse. Irán a 95. percben, öngóllal győzött 1-0-ra, ami persze így is három pontot ér.

Ezután egymást követték a meglepetésbombák az orosz pályákon. Ki gondolta volna, hogy a Magyarország bármely megyéjének lakosságát alig kitevő Izland 1-1-es döntetlent játszik Argentínával, ahol, mint köztudott, Lionel Messi kergeti a labdát? Az aranylabdás sztár tizenegyest hibázott, csapata pedig, amelyik világbajnoki reményekkel érkezett – akár ki is kaphatott volna. Na, majd Brazília – mondták reménykedve a szurkolók. Neymarék jöttek is Svájc ellen, de az 1-1- es döntetlen után nem maradt más, mint – némi joggal – szidni a bírót. A mexikói sípmester nagyvonalúan elnézte, hogy a brazil védőt Zuber két kézzel kilöki a labda alól és a hálóba fejel. Igen-igen, de ez Brazíliának nem lehet(ne) gond… Aztán szinte atomtöltetként durrant a Mexikó– Németország mérkőzés. A világbajnok német csapat telt ház előtt 0-1-re kikapott a tengerentúliaktól – s az ember azt kérdezi: még mi jöhet, amin meglepődhetünk? Franciaország 2-1 arányban (helyettünk is) megverte Ausztráliát, Dánia 1-0-ra Perut, Horvátország 2-0-ra Nigériát, Szerbia 1-0-ra Costa Ricát.

A kerék forgott tovább: új hét, új remények. Nem túl színvonalas összecsapáson Svédország–Dél-Korea (büntetőből szerzett góllal) 1-0 a skandinávoknak. S amikor már azt hittük, a játékosok elfelejtettek gólt rúgni, a belgák a Panama elleni 3-0 arányú győzelmükkel bebizonyították, hogy mi a foci lényege. Az angolok a Tunézia elleni összecsapáson viszont spóroltak a góllal, a 91. percben, egy szöglet utáni fejessel győztek 2-1-re. Nos, a jó foci egyelőre még leginkább aluszik…