Szenvedélyes dobozoló

Bármerre nézek, cigarettásdobozokat látok. A falakon vitrinekben vaskos albumok, országonkénti sorrendben sorakoznak bennük a gondosan lelapított és beragasztott cigitartók. Ha választani kellene közülük, melyik a kedvenc, bajban lenne a gazdájuk, hiszen a gyűjtemény több mint 124 ezer darabból áll. Ez bizony tekintélyes mennyiség, világviszonylatban a nyolcadik legnagyobbnak számít. És természetesen mindegyikhez külön történet tartozik.

– Dohányzik? 

– Ötvenhárom évig szívtam. Akkor hagytam abba, amikor hangszálproblémáim lettek. Aztán átestem tizenegy szemműtéten, hónapokig nem láttam, most is tizenhat dioptriás szemüveggel tudok olvasni, rejtvényt fejteni és autót vezetni. Nem vagyok rá büszke, de visszaszoktam a cigarettázásra. Régen napi egy pakli fogyott, most öt-hat szállal beérem.

Tehát a „dobozolás” nincs összefüggésben a pöfékeléssel. Viszont annál több köze van a politikához. Legalábbis dr. Horányi Elemér a megélt történelemhez igazítja különleges hobbijának sztorijait. A trianoni döntés a vajdasági magyar családokat is szétszakította, így a rokonok nemigen tudták tartani egymással a kapcsolatot, majd csak Sztálin halála után enyhült a határátkelésre vonatkozó szigor. Horányi az orvosi egyetemre járt, mikor 1955 áprilisában átjöttek hozzájuk a délvidéki földijeik, akik olyasmit hoztak ajándékba, amit nálunk nem nagyon lehetett kapni. Három doboz cigaretta is volt köztük. Amikor mindet elszívta, az üres dobozokat megtartotta emléknek, kirakta őket az íróasztalára. Ezek mellé hamarosan újabbak kerültek, méghozzá az 1956-os forradalmi időkben a hazai trafikokban kapható, Észak-Koreából, Kínából, Bulgáriából és Lengyelországból importált dohányáru papírtasakjai. Az akkori fiatalember a díszeket aztán jobbnak látta a fiók mélyére rejteni, nehogy valakinek szemet szúrjanak, és meghurcolják miattuk.

– Elmeséljem, hogy mi köze Kádár Jánosnak a gyűjteményemhez? Édesanyám osztálytársa, Szabó Margit szülei üzemeltettek egy vendéglőt Pestújhelyen. Náluk kapott kosztot-kvártélyt a tizenéves Kádár, aki kugliállító volt. Amikor elkezdett politizálni, búcsút vett a családtól, de sosem felejtette el őket. Margit néni bátyja, Gyula 1957-ben Olaszországba disszidált. Azokban az időkben esélytelen volt, főleg ilyen esetekben, hogy valaki nyugati útlevelet kapjon. Margit néni azonban szerette volna meglátogatni a testvérét, és eszébe jutott Kádár. Kihallgatást kért tőle, aki fogadta is. Hamar lett paszport, létrejött az utazás. Kihasználtam az alkalmat, megkértem, hozzon cigarettásdobozokat. Ha Kádár elutasító lett volna, akkor az első olasz példányaim nem azok lesznek, melyeket Margit nénitől kaptam.

Már az eddigiekből is kitűnik, hogy mennyire számítanak a személyes kapcsolatok. Nem árt, ha a barátok közt sok utazó van, akik majd hozzák a különlegesnél különlegesebb darabokat. Horányi Elemér első körben egyetemista társaira számított, sokakat ismert, hiszen évfolyamkultúrosként az ötórai teákon dobosként játszott a diákzenekarral. S hogy megint a történelmet hozzam ide: 1956 után legalább nyolcvan cimborája hagyta el az országot, többükkel levelezett. Mindig kérdezték, mit küldjenek neki, ő pedig cigisdobozt kért. Ausztriától Ausztráliáig vaskos küldemények érkeztek. Az ötvenhatos emigráltaknak köszönhetően gyarapodni kezdett a gyűjtemény.

– Kecskeméten húsz éven át, 1964-től 1984-ig voltam a Köjál főorvosa – hallgatom a 83 esztendős férfi életmeséjét. – Munkám során rengeteg emberrel hozott össze a sors, sok esetben azt is számításba vettem, hogyan tudnám megnyerni őket az én privát ügyemnek. Ha az ismerőseim afrikai vagy ázsiai országokban jártak, biztosan gondoltak rám, s egy idő után már maguktól hoztak érdekes darabokat külföldi üzleti útjaikról a különböző cégek vezetői is. Levelet küldtem a világ dohánygyártó cégeinek, jelentős részük válaszolt, általában hattíz dobozmintát küldtek. Mivel az unokabátyám pap volt, kigondoltam, hogy írok az egzotikus országok püspökségeinek. Ez már nehezebb terepnek bizonyult, de azért Tajvanból, a Fülöp-szigetekről, Botswanából teljesítették a kérésemet. Sokat köszönhetek a külkereskedelmi vállalatoknak is, az illetékes osztályok vezetői segítőkésznek bizonyultak, volt, aki húsz-harminc darabos sorozattal lepett meg.

Dr. Horányi Elemér szenvedélyes gyűjtővé vált. Névnapjára vagy születésnapjára sosem ajándékot vagy tortát kér, hanem egyedi cigarettásdobozt. Bár a családja korábban nem nagyon örült a hóbortjának, kénytelen volt elviselni. A doktor úr a harmadik házasságában él, s úgy érzi, hobbija is közrejátszott a válásokban. Három lánya közül csak egyikük mutat érdeklődést arra, hogy ápolja majd apja örökségét. A legutóbbi leltár szerint a kollekció 124 856 darabból áll, és évente legalább háromezerrel bővül. Egy lakótelepi lakásban vár a sorsára, ám ha a hírös város befogadná és kiállítaná, érdekes színfolt lehetne a helyi turisztikai térképen.

– Huszonöt gyűjtőtársammal leveleztem a földkerekség minden részéből, mára csak egy brazil és egy cseh partnerem maradt, sajnos többen meghaltak közülük. Több mint 16 ezer kínai cigarettásdobozom van. Ennek alapjait Charles Halmai barátomnak köszönhetem, aki 1984- ben megajándékozott két, Kínából érkező küldeménnyel, amiben húszharminc különlegesség lapult, csak kínai írásjelek szerepeltek rajtuk. Nem tudtam elolvasni, de mivel kíváncsi voltam a márkanevükre, elmentem a kínai nagykövetségre. Gondoltam, már az is eredmény, ha a feladó nevét és címét leírják latin betűkkel. Természetesen az ajtónál nem engedtek tovább, de kitartásomnak köszönhetően egy munkatársukkal végül találkozhattam. Azt mondta, az illető nevét nem árulhatja el, annyit azonban segített, hogy hagyományos kínai jelekkel megcímzett két borítékot, melyekben válaszolhattam neki. Másfél évtizedig voltunk kapcsolatban, angolul leveleztünk, lassan kiderült, hogy a foglalkozása agrármérnök. Évente több mint hétszáz darabot küldött, köztük hongkongi, makaói, panamai példányokat is. Nem tudom, mi lett vele, régóta nem jön válasz tőle.

Meddig gyűjt még? Ezt a tevékenységet nem lehet abbahagyni. Egyik célját már elérte: átlépte a bűvös 25 ezret a magyar anyag száma. Az egész gyűjteményt illetően szeretne a 150 ezerig eljutni.