Bajnokok mestere

A négyszeres olimpiai bajnok párbajtőröző négy egymást követő olimpián hat érmet nyert. Csapataranyérmet Tokióban (1964), Mexikóban (1968, itt egyéniben is győzött) és Münchenben (1972, itt egyéniben bronzérmet is), Montrealban (1976) pedig egyéniben bronzot érdemelt ki.

Kulcsár Győző élete a vívás volt. Bár mérnöknek tanult, élete a sportról szólt. Kipróbálta, milyen főtitkárként dolgozni a Magyar Vívó Szövetségben (1979– 1980), majd nyolc évig szövetségi kapitányként, 1985- től pedig mint mesteredző tevékenykedett. Ezt követően Olaszországban élt és dolgozott (tanítványai közül Murizio Randazzo 1996-ban és 2000-ben olimpiai csapataranyérmet nyert Atlantában és Sydneyben). Az ezredforduló után hazatért, és a Bp. Honvéd szakosztályának mestereként tanítványa volt Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok (2000, Sydney, 2004, Athén) párbajtőrvívó. Szintén a tanítványa lett Szász Emese, aki 2016-ban, Rióban nyert aranyérmet egyéniben. 2006-tól 2012-ig a párbajtőrözők szövetségi kapitányaként dolgozott.

Kulcsár Győzőt már 2000-ben beválasztották a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületbe, a Halhatatlanok Klubjába. A Nemzet Sportolójává 2004- ben választották. Sikereit – a Kossuth rádiónak adott egykori interjúja szerint – véletlenül érte el, legalábbis abban a tekintetben, hogy másodikos gimnazistaként csak úgy belecsöppent a vívásba. A szülei nem is tudták, hogy lejárt a Práter utcai iskolába, ahol Róna Ármin tanította vívásra. Első vívómesterével, Vass Imrével már a Vasasban találkozott, s neki köszönheti, hogy a páston maradt. Kulcsár Győző ugyanis nem érezte magát különösebb tehetségnek, de mestere meglátta benne a sportolót, és következetes munkával elérte, hogy megalapozza tanítványa sikereit. Később, 2008-ban maga is a Vasas mesteredzője lett.

A vívólegendát az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti.