Kicsi a nagy előtt

– Mennyire kell vagy szabad különbséget tenni az ifjúsági és a hagyományos felnőttolimpia között? 

– Muszáj, s nem csak abból a szempontból, hogy az egyiken fiatalok, a másikon pedig felnőttek vesznek részt. Az ugyanis a sportban is meghatározó, hogyan válik valaki felnőtté, s az átmenet – miként azt az élet más területein is tapasztalhatjuk – nem mindenkinél ugyanolyan folyamat. Lehet, hogy valaki gyerekként, kamaszként jól teljesít, később viszont már kevésbé – és fordítva. 

– Ahogyan látjuk ezt például a labdarúgás esetében is. Az utánpótlás korosztályban Magyarország még ott van az élmezőnyben, később pedig már nem.

– Merthogy a sport ilyen. S bár ez még csak a harmadik ifjúsági olimpia, azt kell mondanom, nagyon jó élményeket szereztünk. Van például olyan riói olimpikonunk, aki jól szerepelt az ifjúsági versenyeken. Ám statisztikát ma még nehezen lehetne felállítani arra vonatkozóan, hogy a fiatal sportolók milyen arányban lesznek felnőttként is eredményesek. Az ilyen ifjúsági versenyek ugyanakkor fontosak, mert alkalmasak rá, hogy megmutassák egy-egy sportág utánpótlásának erejét. Felfed versenyzői képességeket, mentális erőt, s még nagyon sok mindent az edzőknek, amiből tanulni, fejlődni lehet. Ezért is fontos, hogy sokan legyünk kint az ifjúsági olimpián, és azért is, hogy jó eredményeket érjünk el.

– A magyarok fejében él egy átlagos kép: ha már olimpia, akkor sikersportág az úszás, a kajak-kenu, a vízilabda, a vívás. Az ifjúsági olimpia kapcsán akad olyan sportág, ami akár tágíthatja a sikersportágak körét, vagyis érdemes odafigyelni rá?

– Atlétikában például rengeteg kvótát szereztünk, de azt hiszen, ígéretes a női strandkézilabda is. S jöhetnek meglepetések, már csak azért is, mert az ifjúsági olimpián olyan versenyszámok is szerepelnek, amiket nem találhatunk meg a nagy ötkarikás játékokon.

FOTÓ: SZALMÁS PÉTER