Igazi látványosság

A mai Mexikó területén napjainkban is háromféle módon játsszák, sosem ugyanakkora méretű pályán, s amit megengednek az egyik helyen – nevezetesen, hogyan érhetnek a labdához, kézzel, fejjel vagy lábbal –, azt lehet, tiltják a másikon. Van olyan pálya, melynek hossza elérheti az ötven métert is, szélességre nézve viszont igen keskeny, alig fér el egymás mellett két ember. A versenyzők lényegében csak csípővel érinthetik a tömör, amúgy nem kis súlyú, négy kilogrammos gumilabdát. A játék lényege, hogy úgy jusson a labda az ellenfél térfelére, hogy lehetőleg a csípőn kívül más testrésszel ne érjen hozzá senki – ha mégis, azért pontot kap az ellenfél. A csapatok négy plusz egy főből állnak, és a játék végén az a csapat győz, amelyiknek több pontja van. Az nem mindig világos, mikor ér véget egy-egy játék, mert lehet, hogy akkor, amikor éppen véget vetnek neki, és a pontokat egyszerűen összeszámolják. De létezik a játék ütős változata is, egy másik tartományban, ahol a pálya kétszer olyan hosszú és fele annyira széles.

Az ulama amúgy látványos sportág, de nem feltétlenül az egyedi csípőmozgástól vagy az ütő mozdulatoktól. A versenyzők öltözéke miatt is emlékezetes egy ilyen mérkőzés – már akinek megadatik, hogy lásson egyet.

FOTÓ: JESSICA ESPINOSA, AFP/NOTIMEX