Lennon levelei

Nehéz róla bármi újat is mondani, hiszen pályafutásának és magánéletének összes részlete ismert, könyvtárakat tölt meg a vele kapcsolatos irodalom. Ennek tudatában szinte hihetetlen, de mégis maradt valami, ami soha nem került nyilvánosságra: a levelei és a feljegyzései.

Hunter Davis, a leghitelesebb Beatlesbiográfia szerzője volt az, aki már évekkel ezelőtt felvetette, hogy valakinek össze kellene gyűjtenie John Lennon hosszabb-rövidebb leveleit, vicces képeslapjait, humoros üzeneteit, néhány szavas impresszióit, zsírpecsétes céduláit. A legendás zenész köztudottan grafomán volt, hosszú beszámolókat írt a családtagjainak, rokonainak, barátainak, rajongóinak, újságoknak, szervezeteknek. A szerzői jogokat özvegye, Yoko Ono birtokolja, ő viszont eleinte nem lelkesedett az ötletért, mondván, túl személyesek a levelek. Az íróval való újabb beszélgetés után 2010-ben – mivel sok címzett már nincs az élők sorában – áldását adta a gyűjtőmunkára, sőt még rövid előszó írására is vállalkozott. A John Lennon levelei és feljegyzései című könyv angolul 2012-ben jelent meg, nálunk csak a közelmúltban (a Partvonal Könyvkiadó jóvoltából).

A vaskos albumban mintegy háromszáz Lennon-iromány olvasható időrendi sorrendben. Az első a nagynénjéhez, Harriethez szóló köszönőkártya, az utolsó pedig a halála előtt fél órával egy rajongónak adott dedikáció. Hunter Davis 23 tematikus fejezetben közli a dokumentumokat, felvezető kommentárokat fűz hozzájuk, elmeséli a levelek történetét, körülményeit, továbbá bemutatja a címzetteket is. Óriási munka volt ezeket összeszedni, egyáltalán felkutatni, ki hol őriz ilyen relikviákat. Megszállott gyűjtők, hűséges rajongók mutatták meg kincseiket, és az aukciósházak is segítettek a „nyomkeresésben”. Az amerikai letelepedésért folytatott küzdelem hivatalos leveleitől kezdve a képeslapokra firkantott pár szavas baráti üdvözleteken át az áruházi bevásárlólistáig („a macskaeledel legyen tonhalikra szószban, azt nagyon szeretik”) megannyi apró részlet kirajzolódik John Lennon hétköznapjairól. Tényleg túlságosan személyes megnyilvánulások ezek, gondos fogalmazással, leleményes nyelvi fordulatokkal és a sorokat kísérő rajzokkal. Mire a gyűjtemény végére érünk, még őszintébb képet kapunk a XX. század ikonikus művészéről.

FOTÓ: KIPPA/ANP