Szavakba öntött tisztelet

Az NRC piackutató cég felmérése (az apartman.hu portál megbízásából) nemrégiben a tegeződés és a magázódás kedveltségét firtatta a hazai vendégfogadás kommunikációjában. A 18–59 évesek kétharmada állította, hogy bár a tegeződéssel könnyebb a párbeszéd, a magázódás sem ódivatú, valódi tiszteletadást jelent. Magyarországon hosszú évszázadokon át a tegezés dívott, az uralkodót is így tisztelték meg szóban-írásban az alattvalói.

A „maga kegyelmed” szerkezetből önállósodott magázás több mint négyszázötven esztendeje jelent meg nyelvünkben. Az etikett „szülőatyjának” számító francia nyelv különösen ügyel az udvarias megszólításra, de a német, a spanyol és az olasz sem marad el tőle az önözésben, a tegeződés csak ismerősök között elfogadható.

Ugyanakkor az angol különös ismérve, hogy – bár korábban mindkettőt tartalmazta – ma már csak a tegező formát ismeri (a You egyszerre ön és te is), viszont hatalmas és színes szókincse garantálja az illedelmes társalgás esélyét. „Először a szív tegezzen, csak utána a száj” – tartja a mondás.

Bárhogyan jöjjön is el a sora, tudni illik, hogy az azonos neműek esetében az idősebb, a tekintélyesebb, míg az eltérő neműeknél a nő joga a kezdeményezés – ez utóbbi esetben akkor is, ha a férfi nála magasabb rangot visel. Tehát a férfi nem indítványozhatja a tegeződést a nővel, de nem is utasíthatja vissza, mert az sértésnek minősül. Egyáltalán: a felajánlott tegezés udvarias gesztusát illendő kellő tisztelettel viszonozni, mert nem elfogadni rendkívül sértő volna.

Érdemes megjegyezni, hogy a pertu egész életre szól (kivéve, ha a felek között olyan konfliktus támadna, ami miatt az egyikük visszavonja azt). A munkahelyen az egyazon nembeliek általában automatikusan tegeződnek, ám e viszony bekövetkezte jelentős kor- vagy beosztásbeli különbség esetén az idősebb vagy elismertebb kolléga kezdeményezésétől függ.

Ha valaki megszerezte az idősebbtől a jogot a pertura, helyesen teszi, ha a megszólításban vagy a közlendőjében is figyelmes és tisztelettudó: „Jó reggelt kívánok, Béla bátyám”, „Katalin asszony, köszönöm szíves beleegyezésedet”. A tegeződés bensőséges viszonyt feltételez, ezért indokolatlan használata bizalmaskodásnak tűnhet. Ezt a nem kívánt helyzetet a magázódáshoz ragaszkodás tisztázhatja.

Ám amikor nagyobb társaságba csöppenünk, ahol mindenki tegeződik, lehetőleg ne lógjunk ki a sorból, alkalmazkodjunk hozzájuk, vagy inkább jöjjünk el onnan. A 17-18 éves, majdnem felnőtt fiatalt becsüljük meg azzal, hogy megismerkedéskor magázzuk, hiszen ő még nem mer visszategezni minket, miközben bánthatja az önérzetét, hogy gyermekként kezeljük.

Ha például a tanár és a diák jó ismerősök és a magánéletben összetegeződtek, a tanteremben, iskolai eseményeken a magázódás a helyes viselkedés. Egyáltalában: tegező viszonyban is lehet tisztelettel, megbecsüléssel beszélgetni, cselekedni, de magázódva is kommunikálhat valaki sértően, udvariatlanul.

A csendőrpertu kifejezés pedig az 1920–30-as évek Magyarországáról ered, amikor a hatalmaskodó csendőrök a civilekkel szemben gyakran használták a tegező formát – a megfélemlítés miatt vált egyoldalúvá a tegezés.

Azt persze senki nem vitatja, hogy bizonyos társadalmi tisztségek, rangok képviselőit – köztársasági elnök, miniszterelnök, az Országház elnöke, egyházi főméltóságok – magától értetődően nagyrabecsüléssel magázzuk-önözzük, semmiképp sem kezdeményezhetjük a tegeződést. Végül említsük meg a legudvariasabb társalgási formát, a tetszikezést: Ne tessék haragudni! Le tetszik szállni? Tessék szíves lenni megmondani, jó helyen járok-e?

S ezt az idősekkel szót váltva nem a csupán a gyerek a felnőttel, de mindenki gyakorolhatja. A pertura gyakran koccintunk egy pohárka itallal. De a baráti kézfogás is megteszi, ha a továbbiakban senki nem él vissza a másik fél udvariassági gesztusával.

TEGEZŐDVE MÁS Az igazgató nem tudja mire vélni a főkönyvelője furcsa szokását, ezért egy magándetektív segítségét kéri: derítse ki, miért van az, hogy a fiatalember minden délben eltűnik, majd pontosan két órával később ismét megjelenik az irodában. A detektív két nap múlva jelenti: – Igazgató úr, a szóban forgó személy tegnap délben beszállt a kocsiba, egy közeli házhoz hajtott. Bent jóízűen megebédelt, majd szerelmeskedett a ház asszonyával. Ezután elszívott egy finom szivart, majd visszajött dolgozni. – Barátom, maga igazán ügyes ember. Már azt hittem, valami baj van a fiúval. Igyunk egy pohárkával, s legyünk mostantól pertu. – Nos, akkor a történetet elmondom neked még egyszer. A fiatalember tegnap délben beszállt a kocsidba és a házadhoz hajtott. Megebédelt, aztán szerelmeskedett a feleségeddel. Végül elszívott egyet a finom szivarjaid közül, s utána visszahajtott dolgozni.