Mindszenty József alakja 1956 forradalma fényében

„Teljes tájékozatlanságban, sötétben tartanak: se pap, se rádió, se újság. A faluból esténként a szüretelő legények kurjongatását és kórusát hallgatom: Ejhaj kikelet, Rákosinak kötelet, a magyarnak kenyeret!” Az 1956-os forradalommal kapcsolatos első élményeit a fenti sorokkal jegyezte le Mindszenty József bíboros Emlékirataim című művében.

A hercegprímás a kettős szögesdróttal bekerített, felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott, amikor október 24-én elérte a pesti forradalom híre. Részletesebb információkhoz azonban csak napokkal később jutott. A településen 28-án kezdődtek a tüntetések, a 200-250 fős tömeg a kastélyhoz vonulva követelte a bíboros szabadon bocsátását, őrzői azonban nem adták.

Az ÁVH-sok, mivel komolyabb incidenstől tartottak, el akarták vinni Felsőpetényből foglyukat, akinek azt mondták, hogy őt akarják megóvni a „csőcseléktől”. Mindszenty természetesen értette, hogy a saját bőrüket féltik, és nem volt hajlandó velük tartani.

Az USA szerint a „vaskezű” a legalkalmasabb

A szabadulása utáni első napon Mindszenty József több mint 2100 üdvözlő táviratot kapott szerte a világból, többek között XII. Piusz pápától. Az egyházon kívül a nemzetközi politika is felfigyelt a bíboros életében bekövetkezett fordulatra. Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsában John Forster Dulles külügyminiszter egyenesen úgy nyilatkozott Mindszentyről, mint akit alkalmasnak talál arra, hogy Magyarországot irányítsa. Szavait az USA tájékoztatási hivatalának sajtófőnöke úgy közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya a „vaskezű Mindszentyt” tartja legmegfelelőbbnek a miniszterelnöki posztra. Az egyszeri nyilatkozat után azonban többször nem esett szó nyilvánosan a Fehér Házban a bíboros esetleges kormányfői szerepéről.

„Nekem nincs okom félni az odakinti néptől. Ma is végig mernék menni egyedül az országban akárhol.” Az ÁVH-sok erre erőszakot alkalmaztak, de így sem tudták elmozdítani Mindszentyt, aki maga is meglepődött, hogy nyolcévi raboskodás után ellen tudott állni.

Következő nap Nagy Imre megbízásából Horváth János érkezett a bíboroshoz az Állami Egyházügyi Hivataltól, azzal a szándékkal, hogy egy „biztonságosabb” helyre vigye Mindszentyt. Felajánlotta neki, hogy habár politikai rehabilitáció nélkül, de elviszik édesanyjához vagy a Hittudományi Akadémiára.

Horváth visszaemlékezése szerint a bíboros erre így felelt: „Amíg te a ló hátán ülsz, én pedig annak patái alatt vagyok, addig nem fogok megegyezésre törekedni. Csak akkor fogom elhagyni ezt a helyet, ha vagy Esztergomba, vagy pedig a budai bíborosi palotába megyek.” Mindszenty ezúttal sem egyezkedett a kommunistákkal, egyedül a teljes szabadság visszanyerése volt számára elfogadható.

Horváth János így nélküle hagyta el Felsőpetényt, azonban a bíborost őrző ÁVH-sok az ezt követő napon – még ha gyaníthatóan félelemből is – átálltak a forradalom oldalára és megszüntették Mindszenty őrzését. Ezen a napon, október 30-án érkeztek a forradalmárok oldalán álló honvédtisztek Mindszentyért, akik először a rétsági laktanyába vitték a hercegprímást, majd másnap budavári érseki palotájába.

Felekezettől függetlenül özönlöttek hozzá az emberek. A bíborost mélyen meghatotta, hogy ennyi év után is milyen nagy szeretettel van iránta nemzete.

Tájékozódásra csak 31-én nyílt alkalma, reggeltől késő éjjelig fogadta a világi és egyházi vezetőket, akik beszámoltak neki az egyház helyzetéről és a forradalom menetéről. Ekkor értesült arról, miként folytatták a kommunisták a vallási élet ellehetetlenítését elfogatása után: a szerzetesrendek feloszlatásával, a püspöki karból kikényszerített állami megegyezéssel és a békepapi rendszer kialakításával. A bíboros azonnal munkához látott, és elbocsátotta a békepapokat egyházi vezetői állásaikból.

Embertelen börtönévek

Az 1948. év végi elfogatása után 39 napon keresztül gyötörték Mindszentyt – többször eszméletlenre verték és tudatmódosító szerekkel etették –, hogy kicsikarják belőle „vallomását”. Ezt követően nyolc évig raboskodott különböző börtönökben és fogházakban embertelen körülmények között: ágyai­ban vérszívó rovarok hemzsegtek, de egyébként sem hagyták, hogy nyugodtan aludhasson, kétszer súlyosan meg is betegedett.

Párhuzamosan a forradalom ügyével is foglalkozott. Háromszor beszélt Tildy Zoltánnal, a forradalmi kormány miniszterelnök-helyettesével, majd november 3-án este 8 órakor olvasta fel szózatát a rádióban. A kommunista agymosás olyan eredményes volt, hogy egyesek a mai napig rosszul tudják, mi hangzott el akkor.

Először is le kell szögeznünk, hogy szóba sem kerültek az egyházi birtokok, ahogy Mindszenty fogalmazott, a püspöki kar nem helyezkedett szembe „a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk”. Jól tudta, hogy a földosztásra már legalább egy évszázada szükség van.

Követelésről tehát szó sem esett, az egyházi intézményeket, társulatokat és sajtót kérte vissza – márpedig egy szabad és demokratikus államban miért ne vehetne részt az egyház a fiatalok nevelésében.

Beszédében ezenkívül rámutatott arra, hogy a magyarság Európa védelme után folyton szabadságáért küzdött, míg eljutottunk 1956 páratlan szabadságharcához. „1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer”, melyet a nemzet eltörölt, és eljött a pillanat, amikor ez a nép sorsáról szabadon rendelkezhet.

Szavaival ismét irányt mutatott, mindenek­előtt felszólította népét, hogy a szabadságharc alatt kialakult egység ne vesszen el. Továbbá sürgette a választások kiírását, a bukott rendszer tagjainak felelősségre vonását bírósági úton, valamint az „osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország” kiépítését.

November 3-a éjjelén több idegen nyelven is elhangoztak részletek a beszédből a rádióban, másnap hajnalban azonban a szovjetek bevonultak, hogy vérbe fojtsák a magyar szabadságharcot. Mindszenty József pedig az amerikai követségen lelt menedéket a következő 15 esztendőre.

A fentiek alapján semmi alapja nincs annak a vádnak, hogy Mindszenty József nem vette volna ki részét igazán a szabadságharcban, hiszen ami tőle telt, azt megtette abban a három napban. Egyházi feladataihoz azonnal hozzálátott, rádiószózatában pedig egyértelmű irányt mutatott a nemzetnek.