Földrengés után, újjáépítés előtt

– Kollégámmal egy súlyosan megrongálódott falusi iskolát mentünk felmérni, amikor a szomszéd háznál nagy családi veszekedésnek lettünk szem- és fültanúi. A férfi a piros cetlis, azaz életveszélyesnek minősített házból próbálta elvinni a kétségbeesetten síró édesanyját, de hiába könyörgött, az idős néni maradni akart.

Nem tudta elfogadni, hogy bár túlélt számos tragédiát, a világháborút, a délszláv válságot, de ez a földrengés elvette az otthonát. Végeztünk az iskolában a kárfelméréssel, indultunk tovább, miközben a néni, még mindig sírva, hajszolta a csirkéket – emlékezett vissza Stochino-Weiss Giuliano, az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa.

Ez a kép is beleégett a fiatalember retinájába, ahogy még számos fájdalmas jelenet a munkája során az elmúlt évekből: Irakban, Örményországban, Afganisztánban...

Telefonbeszélgetésünk idején már több mint egy hét telt el a természeti katasztrófa kezdete óta. Petrinya, Sziszek és Glina térségében 65 óra alatt 132 földmozgást észleltek, köztük a december 29-én a déli órákban bekövetkező katasztrofális, 6,3 Richter-fokozatú rengést. 1909 óta ez volt a legerősebb és legpusztítóbb földrengés a horvátországi műszeres mérések történetében.

A horvát kormány természeti katasztrófa sújtotta területté nyilvánította Sziszek-Monoszló megyét, valamint Zágráb és Károlyváros megye egyes részeit.

Stochino-Weiss Giuliano azért utazott a Közép-Horvátországot megrázó földrengés helyszínére, hogy részt vegyen a károk pontos felmérésében és megtervezze a humanitárius szervezet hosszú távú segítségnyújtását.

Szoros együttműködésben dolgozik Petrinja és a környező települések vezetőivel, valamint a koordinációs központokkal annak érdekében, hogy a segélyszervezet a lehető leghatékonyabban, a helyi kéréseket figyelembe véve támogathassa az igényeket.

– A földrengés epicentrumának, Petrinjának a belvárosa gyakorlatilag teljesen lakhatatlanná vált. Az azóta is tartó folyamatos, emberéleteket is követelő földmozgások miatt a súlyosan megrongálódott otthonok, a közösségi és szociális intézmények lakóinak el kellett hagyniuk az épületeket. Az egyik helyi idősek otthonában élőket például kaszárnyában szállásolták el, ez azonban a koronavírus-járvány miatt fokozottan veszélyes lehet a számukra.

Az utórengések még a korábban menthetőnek minősített, azaz sárga cédulával jelzett épületeket is teljesen tönkreteszik, egyre többen maradnak fedél nélkül. Sokan autójukban, sátorban vagy ideiglenes szálláson keresnek átmeneti menedéket, az utakon sok a kamion, ezeken folyamatosan érkeznek a mobilotthonok. Rengeteg önkéntes utazik a helyszínre – az autók rendszámából látom, hogy az ország legtávolabbi részéből is érkeznek –, mindenki úgy segít, ahogy csak tud: van, aki meleg ételt vagy ruhákat oszt, és van olyan is, aki a romok elbontásához csatlakozik. Ugyanakkor a körülményeket tovább rontja a januári hideg, esős-havas időjárás.

Az első időszak humanitárius segítségnyújtása után Horvátországban az újjáépítés jelenti majd a fő feladatot, melynek támogatására országos szolidaritási akcióba kezdett az Ökumenikus Segélyszervezet: az 1353-as adományvonalra indított minden hívás és SMS 250 forint felajánlást jelent. Aki nagyobb összeggel kíván csatlakozni az adománygyűjtéshez, az megteheti online, bankkártyás adományozással is a www.segely­szervezet.hu oldalon, illetve a 11705008-20464565 számlaszámon, a közleményben „Horvátország” megjelöléssel.

A célzott gyűjtés január végéig tart majd, a beérkező adományokat a földrengés következtében megrongálódott közösségi épületek rekonstrukciójának támogatására kívánja fordítani a segélyszervezet, a helyszíni felméréseik alapján.

Azóta megszületett a döntés: a szervezet a Sziszek-Monoszló megyében található Glina település középiskolájának újjáépítésébe kapcsolódik be. Az intézménybe 197 diák jár, ők azonban most nem tudják folytatni tanulmányaikat, mert az iskola súlyosan megrongálódott. A rengések során az épület üvegei betörtek, falak repedtek meg, az iskolai bútorzat és felszerelés egy része is tönkrement. A károk bár súlyosak, az épületet még rendbe lehet hozni, amiben – adományozók széles körű összefogásának köszönhetően – jelentős szerepet vállalhat a segélyszervezet. Az első hetén több mint 12 millió forint érkezett e célra.

A szakemberek azt mondják, hogy egy ilyen magnitúdójú földrengés után még hónapokig remegni fog a föld. Szerencsére a gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben az utórezgések fokozatosan csillapulnak, és egyre hosszabb időközökben követik egymást. Mégis, félelmetes érzés, amikor újra és újra megmozdul a föld, megremegnek a falak, kileng a csillár...

– Nem túlzás azt mondani, hogy még nincs vége a pánikhangulatnak, az emberek félnek – ezt érzem, ezt látom az arcokon. Ráadásul az óvárosban többnyire idősek éltek, őket még jobban megviseli ez a természeti katasztrófa. Az első sokkhatáson túl vannak, örülnek, hogy túlélték, most pedig azzal kell szembesülniük, hogy nincs meg az otthonuk, sátorban kell élniük akár még hosszú hetekig, hónapokig.

A koronavírus-járvány is nehezíti a segítségnyújtást: bonyolultabb a kapcsolattartás, fertőtlenítőállomások sora működik, de a gépezet hatékonyan működik. Mert mindenkor az emberi élet megóvása a legfontosabb. Az életmentés szakaszán túl vagyunk, most már a biztonságos újjáépítésre koncentrál mindenki.