A zongora és labdarúgás között kellett dönteni...

Muzsika terítéken: Balázs Fecó Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző és énekessel beszélgetünk a Képkockában ezen a héten.

Ország-világF.Tóth Benedek2020. 04. 22. szerda2020. 04. 22.

Kép: Balázs Fecó zenész 2020.02.20 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

A zongora és labdarúgás között kellett dönteni...
Balázs Fecó zenész 2020.02.20 fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Örülök, hogy a világ egyik legszebb vá­ro­sá­ba születtem. Egészen pontosan Budán, lakóhely szempontjából pedig Pesten, a Ferencvárosban. Vagyis mindkét oldalon otthon vagyok.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Már akkor is a zene. Édesanyám korán, négyéves koromban meghalt. A IX. kerületben egy gangos bérházban laktam a nagymamámnál. Hétvégenként ebédidőben sok vándormuzsikus megfordult ott, ki tangóharmonikával, ki hegedűvel.

Ez annyira megtetszett, hogy karácsonyra tangóharmonikát kértem az édesapámtól, és azon tanultam meg játszani néhány dalt csak úgy, hallás után a rádióból. Amikor az egyik vasárnapon nem jöttek a muzsikusok, vettem a bátorságot és játszottam a háznak. A lakók pedig dobálták az aprópénzt, vagyis sikerem volt. A házban lakott egy zongoratanárnő, aki elkezdett tanítani, mert már akkor is a zene volt az életem.

– Kedvenc könyve?

– Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk. És a Tarzan-könyvek, minden formában, amihez akkoriban leginkább Jugoszláviában lehetett hozzájutni. Manapság legtöbbször történelmi témájú könyveket és dokumentációkat olvasok.

– Milyen zenét szeret?

– Elsősorban azt, ami az életemet is meghatározta. Klasszikus zenésznek készültem, a Bakáts téri zenei általánosban tanultam, majd a Konzervatóriumban. Akkoriban a Beatles zenéje szőtt át mindent, és ez el is térített engem a komolyzenétől a még komolyabb könnyűzenébe; valamint az Emerson, Lake & Palmerből az Emerson, és a Deep Purple.

– Példaképei voltak?

– Keith Emerson mindenképpen. De lényegében bárki, aki képes valamiben egyedit és értékállót alkotni. Függetlenül kortól és stílustól.

Balázs Fecó. Fotó: Németh András Péter

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Ha vissza lehetne tekerni az idő kerekét, akkor Radics Bélával és Latzin Norberttel.

– Mindenkiben megbízik?

– Dehogyis! Az ember, ahogy idősödik, egyre óvatosabb.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Belefutottam néhány váratlan dologba, szélhámos koncertszervezőkbe például, akik nem annyit akartak fizetni, amennyiért leszerződtem, de egyik sem bizonyult megoldhatatlannak. Igaz, van köztük olyan, aki a mai napig tartozik, és nem hiszem, hogy valaha is szándékában állna fizetni. De ez a nagyon ritka kategória.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Minden olyat, ami a kézművességgel kapcsolatos. Szobrászat, fafaragás. Gyerekkoromban ki is próbáltam. Az egyik gyurmafigurámat ki is állították a Tűzoltó utcai óvodában. Ma már biztosan sokat érne.

– Gyűjt valamit?

– Szeretem a szépet. Legyen az festmény vagy apró figura.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Abszolút. Számtalanszor előfordul velem, hogy célirányosan bemegyek vásárolni, és amikor megyek a kasszához, azt veszem észre, hogy olyan dolgokkal is tele a kosár, amikért nem is jöttem. De ha már betettem, nem viszem vissza, hanem megveszem.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Sokat jártam oda horgászni. Volt két házam Balatonudvariban, ahová hetente háromszor is lementem. Nyugalmat adott, de magányos lettem benne...

– Mi a kedvenc sportja?

– Ha valaki rám néz, biztosan nem mondaná meg, de gyerekkoromban remekül fociztam. Még nézők előtt is pályára léptem, amikor a Ferencváros a hatvanas évek első felében menetelt a Vásárvárosok kupájában, és az egyik itthoni meccs előtt a Fradi-kölyökcsapat tagjaként kifutottam a gyepre.

A mérkőzés ötödik percében ráestem a kezemre, és eltörtem a csuklómat. Másnap zongoravizsgám lett volna. Ekkor döntenem kellett a zongora és a labdarúgás között. Így nem lettem focista.

Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– A telefonáláson kívül leginkább az e-mailt, mert a szakmámhoz tartozik. Ha keresnek, látom, és azonnal válaszolok. Valamint, ha úton vagyok, meccsközvetítéseket nézek.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Ha most, azonnal kellene belevágni, még az is lehet, hogy napok múlva is itt ülnénk, és fogalmam se lenne arról, hogy eljutottam-e vele bármeddig is.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Azt, hogy tehetséges nép vagyunk, amiben a jó és a rossz is benne foglaltatik.

Balázs Fecó Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző és énekes. Hitvallása szerint a rockzenén keresztül találta meg önmagát, „ahogy az én krónikásom és barátom, Horváth Attila írta: Csak az évek múltak el, a többi nem...” A Neoton együttes tagja volt 1967-től, majd 1972-ben Som Lajossal, Radics Bélával és Brunner Győzővel megalapította az első magyar hard-rock zenekart, a Taurus XT-t. Két év külföldi munka után Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában játszott már Korál néven, majd 1978-ban megalapította az önálló Korál együttest. Szólókarrier­je 1986 óta töretlen. Emellett filmzenéket komponál, Sitkén egy romos kápolna felújításának élére állt.

 

Ezek is érdekelhetnek