A rejtvényfejtés önbizalmat ad

Több mint száztíz évvel ezelőtt jelent meg a világ első keresztrejtvénye, és azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek a feladványok. Hazánkban 1925-ben készítette el Kristóf Károly az első rejtvényt, a Füles című újság 1957-es megjelenésével pedig hetente egy lapban több feladvánnyal is találkozhattak az olvasók. 
– Édesapám nagy keresztrejtvényfejtő volt. Mindig figyeltem, hogyan tölti ki az ábrákat, és a rejtvényfejtés közben vele tanultam meg írni. Már úgy mentem az iskola első osztályába, hogy az írás számomra nem jelentett nehézséget. Gyermekkoromban még csak a hagyományos típusú rejtvények jelentek meg. Kiemeltem édesapám táskájából a rejtvényújságot, és kitöltve visszaraktam. Nagyon szép, dőlt betűkkel írt, és próbáltam utánozni. Azt gondoltam, így kevésbé lesz feltűnő, hogy én fejtettem meg – emlékszik vissza a kezdetekre Kasparek Éva, aki korábban matematikatanárként dolgozott. Természetesen mindig szerette a rejtvényfejtést, és ez az elfoglaltsága talán még az órarendek elkészítéséhez is egyfajta gyakorlást jelentett. 

Közösséget teremt 
Kasparek Éva 2013-ban vett részt először rejtvényfejtő versenyen. Egy esős vasárnapon elment egy újbudai szenior klub rendezvényére, és hazatérte után megtudta, hogy első helyezést ért el. Ugyanabban az évben, a keresztrejtvény százéves évfordulóján rendezett versenyre készítettek két füzetet, amely száz feladványt tartalmazott. Nem kellett mindet megoldani, de ügyesen kilogikázva sok pontot lehetett elérni. Azon is részt vett, és újoncként a legjobb eredményt érte el a haladók versenyében, összetett haladóban pedig második lett. Attól kezdve nem volt megállás: az ország különböző pontjain rendezett versenyek nem múlhattak el nélküle. Amikor eltört a jobb keze, megtanult a ballal írni, és az egyik versenyen negyven perc alatt két keresztrejtvényt is így töltött ki. 
Aki hosszú idő óta fejt rejtvényt, egy idő után elkezdi megunni a skandináv típusút, ekkor érdemes váltani a hagyományosra, amikor pedig már az is kevés izgalmat nyújt, akkor jöhetnek az olasz, majd a kevert rejtvények. 
– Számomra már a félig kevert és a kevert rejtvények nyújtanak élményt. Ezekben ömlesztve szerepelnek a meghatározások, és meg kell találni a helyüket. Nem szabad türelmetlennek lenni. A megfejtéseket kiírjuk külön papírra, és utána írjuk be a hálóba – mondja a rejtvényfejtés mestere. Hozzáteszi: nem kell matematikatanárnak lenni ahhoz, hogy valaki sikeres rejtvényfejtő legyen. 
A keresztrejtvény mindig népszerű volt, ma is az. Évtizedekkel ezelőtt rengeteg csoport működött az országban, a vállalatoknak is voltak ilyen klubjaik. Kasparek Éva egyetért a megállapítással, hogy Magyarország rejtvénynagyhatalomnak tekinthető. Ennek egyik okaként említi, hogy nálunk nagyon sok típusú rejtvény és rejtvényújság jelenik meg, nemcsak hagyományos és skandináv, hanem olasz és kevert típusúak is. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a rejtvényfejtés nem magányos elfoglaltság, hanem közösségteremtő tevékenység. A csapatverseny különösen izgalmas, hiszen a résztvevők tudnak egymásnak segíteni – és az sem elhanyagolható dolog, hogy jó hangulatban. 
Egyes szakértői vélemények szerint a rejtvényfejtés hozzájárulhat a szellemi frissesség fenntartásához. Az mindenesetre biztos, hogy hasznos, mert kellemes elfoglaltságot jelent, és az írás, valamint az olvasás mindig jó program. A rejtvényfejtés a lelki problémákra is segítséget nyújthat, hiszen szórakoztat, és jó érzés, ha meg tudunk oldani egy-egy feladványt. 

Versenyről versenyre 
A rejtvényfejtők négy – kezdő, haladó, mesterjelölt és mester – ka­tegóriában versenyeznek, mindegyikben különböző típusú rejt­­vényekkel. A próbatételekre bárki benevezhet. A résztvevőknek egyéniben két rejtvényt kell megfejteniük két óra alatt, a csapatversenyen négyfős csapatoknak négy rejtvény megoldására van másfél órájuk. Szerte az országban rendeznek versenyeket, évente mintegy tízet: köztük Budapesten, Sárváron, Balassagyarmaton, Ózdon, Martfűn, Pécsen, Szerencsen, Székesfehérváron, Jászjákóhalmán. 
A megmérettetéseken részt vevőknek teljesen ki kell tölteniük az ábrát, lehetőleg hibátlanul, és időre. Minden év végén minősítő listát készítenek, és az egyesület szabályzata alapján rangsorolják, hogy az eredmények alapján ki melyik kategóriába tartozik. A Rejtvényfejtők Országos Egyesülete partnere a nemzetközi szövetségnek. Tagjaik csaknem harminc éve járnak világversenyekre, és szép eredményeket értek már el egyéniben és csapatban is, legutóbb például a torontói világbajnokságon. 
Az egyesületben vannak olyanok, akik nemcsak versenyeznek, hanem készítenek is rejtvényeket: közéjük tartozik például Gyócsy Géza és az egyik legjobb versenyző, Barna Viktor. De a rejtvényújságok munkatársaitól – mint például Schmidt Jánostól és Erdőssy Istvántól – is kapnak feladványokat. A rejtvényfejtők napja alkalmából – amelyet a Füles megjelenésének évfordulóján rendeznek 2007-től – idén február 4-én lesz versenyük. 
– Olyan nagy a lelkesedés, hogy az aznapi versenyre néhány óra alatt beteltek a helyek. Az eseményen mindenféle rejtvényben és kvízjátékban kipróbálhatják magukat a résztvevők, és 16 kategóriában lesz eredményhirdetés – mondja nagy örömmel Kasparek Éva, aki azt is hozzáteszi, hogy a rejtvényfejtésben bárki nyerhet, nincsenek legyőzhetetlen versenyzők. 
A rejtvényfejtő versenyzők csakúgy, mint a sportolók, sokat edzenek: rengeteg keresztrejtvényt fejtenek. Ez segít abban, hogy találkozzanak olyan meghatározásokkal, amelyek a hétköznapokban más módon nem kerülnének elő. A rejtvényfejtő lexikonok is támogathatják a gyakorlást, de a legtöbbet a meghatározások szövegkörnyezetéből lehet megtanulni. 

A kíváncsiság ereje 
Kasparek Éva már reggel – a kávézás mellett rögtön – rejtvényfejtéssel kezdi a napot. Ám nemcsak ebben szokott elmélyedni, hanem a puzzle-k kirakása is a kedvelt elfoglaltságai közé tartozik. Lakásának dísze a több mint száz, kirakósból összeállított kép: festményeket, épületeket, városokat gyűjt. Másik szenvedélye az utazás. Amerre jár, mindenhol nézi az újságokat, keresi a rejtvényeket. Legutóbb Kínában töltött el napokat, ahol meglátogatta az ott élő és dolgozó fiát. Néhány hónappal korábban pedig Marokkóban járt, mert kíváncsi volt az országra. Mindig vágyott oda, ebben minden bizonnyal a Rejtő-regények nyújtotta élmények is szerepet játszottak. 
Büszke arra, hogy nyugdíjasként végigjárta az Országos Kéktúra útvonalát, és tervezi a dél-dunántúli és az alföldi túraútvonalak bejárását is. Már megvan az oklevele és két jelvénye. 
– Remek tapasztalat, hatalmas próbatétel volt, és nagyon jó volt látni, hogy milyen szép az országunk. A Mátra és a Bükk nem könnyű terep, de megéri ott is kirándulni. Nem magamat akartam kipróbálni, azért teljesítettem a kéktúrát, mert szép helyekre kívántam eljutni, és ezáltal is meg akartam ismerni a hazánkat. Mindig szerettem kirándulni, és hajtott a kíváncsiság is – fogalmaz. 
De mi a jó a keresztrejtvényfejtésben? – teheti fel a kérdést az, aki még nem próbálta. – A keresztrejtvény jó szórakozás – adja meg a vá­­laszt Kasparek Éva, aki ma már sudokuzni is nagyon szeret. 
Beszélgetésünk közben kérésünkre kitölti a Szabad Föld keresztrejtvényét. A ceruza meg sem áll a kezében, időnként radíroz, de folyamatosan, megállás nélkül tölti ki az ábrát. A skandináv rejtvény számára ma már csupán egyfajta írásgyakorlat. Mint mondja, ha valaki ráérez az ízére, akkor gyorsan meg tudja szeretni a rejtvényfejtést. Hangsúlyozza, hogy mindenkinek érdemes belekezdeni és megélni azt, hogy micsoda önbizalmat ad, ha sikerül kitölteni egy-egy keresztrejtvény ábráját.