Fehér holló festőecsettel

A freskófestészet nem elavult, minden századnak szüksége van rá, ámbár a kortárs művészet nem tartja a maga sorából valónak. Éppen ezért mi, a szolgálói amolyan fehér hollók vagyunk, akik eme festészeti ág tiszteletében próbálják annak ösztönös erejéből fakadó társadalomformáló erejét megmutatni. Bizonyítani a létjogosultságát. A falra kerülő festmény „a szegény ember bibliája”, hiszen az is, aki nem tudott olvasni, a templomban vagy épp a vonatpályaudvaron felemelte a tekintetét, és olyan látványvilág tárult elé, ami bevésődött a lelkébe – kezdi a szemlélete esszenciájának kifejtésével Lencsés Zsolt. 

A fehér hollók között is azon kevesek egyike, aki az antikmeszes falfestéses technikát újraélesztve, a kortárs lehetőségek mentén használja. Nemcsak hogy a nedves, frissen felvakolt felületen dolgozik, legtöbbször ezt a munkafázist is ő maga végzi. A nehéz fizikai tevékenység rendkívüli szakmai alázatot kíván, de másféle alkotói szabadsággal ajándékozza meg. A mésztejben oldott porpigmentek manapság már sokkal inkább kremózusak (vagyis: lágyabb, simább állagúak), nem szabnak időbeli korlátot a munkában. A tükörmárványon vagy márvány domborművön való festéssel olyan rendkívüli hatást tud elérni, mint ha megnyitná és belevezetné a szemlélő tekintetét a falba.

A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett alkotó munkái Európa-szerte megtalálhatók az olaszországi Lago Maggiorétól Szicílián át a római Vatikánig. Amikor a balassagyarmati Szentháromság-templom teljes rendbetételét bízták rá, nagyon megörült a szülőföldje szeretetét mindig mélyen a szívében őrző, a világot megjáró freskófestő. Mint mondja, nem létezik annál nemesebb és felelősségteljesebb feladat, mint szülőhazájának megfelelni. 

A helybéli művészek munkássága gyermekkorában nagy hatást gyakorolt rá. Jó kapcsolatot ápolt Réti Zoltán festő-grafikussal, és Farkas András tanítványaként bontogatta művészeti ambíciói hófehér, puha szárnyait. A fal szeretete szinte észrevétlenül lelkébe szökött. Az érettségit követően, eredeti elképzelései­vel ellentétben, nem kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Nem akarta, hogy a szabadságvágyát, alkotó fantáziavilágát gúzsba kösse a kötelező tantárgyi keret szárazabb, ámbár szükséges szakmai ismeretanyaga. 

– Minden voltam, csak akasztott ember nem: matróz, takarító kisiparos, grafikus a filmgyárban, működtettem műtermet. Jelentkeztem a MÁV tisztképző oktatására, hogy bekerülhessek a kor tehetséges ifjúit­ összegyűjtő vasutas-képzőművészeti körbe. Rövidesen beiratkoztam a párizsi művészeti akadémiára (Académie des Beaux-Arts), onnantól a hivatásomnak éltem – regéli el Zsolt, aki áthallgatott előadásokat a madridi intézménybe, Düsseldorfba, továbbá lehetőséget kapott a nápolyi Capodimonte Múzeumban festményt másolni. 

Felfigyeltek a munkájára. Egy tehetős házaspár felkérte a Rómában nyílt ékszerüzletük csillagbolt mennyezetének elkészítésére, később egy művészétterem felső falazatának megfestésére kapott megbízást. Részese lehetett az igazi mecenatúrának, ugyanis Magniáni gróf jóvoltából többéves tanulmányútra indult, ahol a régi technológiákat tanulmányozhatta. Bányákba, lelőhelyekre látogatott el, neves művészektől leshette el a szakmabeli fortélyokat. Olasz arisztokrata családok adták tovább munkája jó hírét. Rómától Calabriáig, Nápolytól a Borghese család téli palotájáig készített freskókat. A Vatikánhoz tartozó Santa Lucia rendnél dolgozott 1998 és 2004 között, amikor hazahívták. 

– A balassagyarmati nagytemplom, állapotából adódóan, teljes rendbetételt igényelt. Többedmagammal újravakoltam meszes, fehér­várcsurgói kvarchomok felhasználásával, majd a márványfelületre megfestettem a templom tematikájához illeszkedve a Szentháromságot. Világegyetemi mélységbe igyekeztem a hátteret megalkotni, a szenteket kortárs figuralitásban (több rétegben, áttetszésben) ábrázolni, modern attitűddel, ami magába foglalja a színvilágot és az ecsethasználatot is – részletezi a módszerét, amely dekorációs, gyönyörködtető szándékán túl kellőképp gondolatébresztő. Az alkotói szabadság pedig a művészeti nézőpontban érvényesül. 

Zsolt nemcsak a festészetével ad a közösségnek, szélesebb értelemben véve a társadalomnak, hanem aktív oktatói, szervezői munkája által is. Az említett nagy kaliberű feladatba a „Templomunk a mi iskolánk” program keretében bevonta a keresztény iskolák diákjait, illetve a szakképzésben tanulókat. Megmutatta nekik a szakrális tér lenyűgöző szépségét, s azt, milyen felelősségteljes a szent falak közötti munka. Másik, nevéhez fűződő kezdeményezés a freskóterápia. A helybéli, valamint a márianosztrai és a váci börtönnel együttműködve elítéltekkel közösen újítottak meg kápolnákat, miközben a résztvevők szakmai, technikai tudást és közösségi élményt kaphattak. 

Töretlen elszántsággal végzett munkájának tagadhatatlan érdeme Nógrád vármegye és Balassagyarmat város nemzetközi (főként Olaszország és Szlovákia felé való) kulturális kapcsolatrendszerének gazdagítása. A jelenlegi lakóhelyén, Terényben működő Arttéka, Művészet Határok Nélkül Egyesület alapító tagja. A balassagyarmati után még sok nógrádi település kérte fel hasonló munkára. Karancsalján, Egyházasgergén, Ipolyvecén, sőt, Nyitrától Liptóig kezei között sok templomfalfelület született újjá. Szépségükben mélyen elmerengünk, mindenkor.