Csúzlira élő falu

Ottjártunkkor már zavartalanul perdülünk le autónkkal az Abádszalók felé tovamenő aszfaltcsíkról a kései szocreál stílusban felhúzott községháza elé. Szemből a református templom tornya szánakozva figyeli, ahogy fotós kollégám megpróbál még valahogy belegyömöszölni egy üres papírzacskót a három nagy műanyag konténer egyikébe. Persze könnyű neki onnan fentről. Főként úgy, hogy a helybeliek oly szépre csinosították Isten derzsi hajlékát. Még díszkivilágítást is kapott, hadd hirdethesse a sötétben tiszta stílusú körvonalainak szépségét. A reflektorok bekapcsolásához azonban egy ideje már nincs pénz. Miként a szeméttartályok üríttetéséhez sincs. A nagy élelmiszerboltból kijövő asszony azzal jellemzi anyagi helyzetüket, hogy itt szinte mindenkinek kilátszik a nadrágjából az ülepe. Képletesen szólva a falué is.
A polgármesteri hivatal emeleti, leghátsó irodájában már Tiszaderzs mind nyomasztóbb pénzügyi gondjairól hallgatom a település első emberét, vagyis Herédy Dezsőt, aki sokakat visszahozott már az életbe. A hetvenéves polgármester, egyben gyakorló orvos szerint a bajok gyökere a falu társadalmának és a hatalmat gyakorlóknak a belső megosztottságában keresendő. A helyi állapotok érzékeltetéséhez egy hajó példáját hozza hasonlatul. A tengeren a kapitány dolgába tilos bele-beleszólni, mert a papolás biztosan szerencsétlenségbe torkollik. Ezért az okvetetlenkedőket az első kikötőben kihajítják. Legszívesebben ő is így tenne. Kikkel? Példaként a képviselő-testületet és a jegyzőt említi…
A tengeri példázatot illetőn feltétlenül hitelt érdemel Herédy Dezső tapasztalata. Abból elég most annyi, hogy orvosi diplomával a zsebében vállalt hajósinasként munkát a Dunaújváros nevű tengerjáró hajón, majd néhány év múlva visszatért a szárazföldre, és folytatta orvosi hivatását. Több más település között Tiszaderzsen is gyógyított. Azzal szerzett mind több hívet a falubeliek körében.
Kezdem megérteni, hogy miért választották a rendszerváltás utáni első voksoláskor a település élére Herédy Dezsőt. De 2002-ben vajon miért adta rá ismét szavazatát a többség? Tizenöt esztendővel ezelőtt ugyanis az Országgyűlés a képviselő-testületet a polgármesterével együtt szélnek eresztette. A magyar helyi közigazgatás történetében párját ritkító feloszlatási indok: a testület és annak feje törvényszegően működött. A helyi krónika szerint táblákat szorongatva zavarták el a faluból Herédyt azok is, akik nem sokkal korábban még pajzsukra emelték. Öt évvel ezelőtt mégis visszahívták polgármesternek. Tavaly pedig újjáválasztották. Az eseménysorból kezd már Herédy irodájában megvilágosodni, hogy Tiszaderzs 2007-es egyértelmű válságáért valamekkora felelősséget a falu minden nagykorú lakója visel.
Az viszont bizonyos, hogy a polgármester rajongói táborába még véletlenül sem sorolható Bóta Mihály jegyző. Holott a fáma szerint a Derzs két fő tisztét ellátó két doktor nagy barátságban állt korábban. Olyannyira, hogy Herédy küldött meghívót Bótának a jegyzői székbe. Hogy akkor miért lettek később már-már kérlelhetetlen ellenfelek? A jegyző érzelmi ügyekben egy szót sem szól. Azt is csak röviden közli, hogy személyiségjogi sérelme miatt pert kellett indítania a polgármester ellen. Mondatfűzése, hangereje ekkor sem hullámzik. Sorolja viszont szünet nélkül a tényeket. Akár egy két lábon járó, hibátlan törvénytár…
Az a legnagyobb baj, hogy a település 2007-re tervezett mintegy 250 millió forintos kiadásából 110 milliós bevétel hiányzik. Nincs tehát fedezet az önkormányzati költségvetésnek majd’ a felére. A falu beszállítóinál már húszmilliót meghaladó adósságot halmoztak fel. Nem egy vállalkozás több mind kilencven napja kap ígéretet – fizetség helyett. Sőt, van, akit 2005 óta hitegetnek. A sorban állók bármikor bíróságra mehetnek vagy éppen sötétbe boríthatják Tiszaderzset.
A jó szándékkal megtervezett, ám nyilvánvalóan felelőtlenül megvalósított beruházásokból a tavaly átadott két utca és a tornaterem megépítésének a legsúlyosabbak a következményei. Az aszfaltozás harmincmillió forint közeli költségének kifizetéséről például az eredeti szerződésben úgy állapodtak meg, hogy az állami hozzájárulás érkezésének ütemében jut pénzéhez a vállalkozó. Herédy Dezső viszont módosította a kontraktust. Egyösszegű és azonnali kifizetést ígért, ha még a tavalyi önkormányzati választások előtt elkészülnek az útfelújítással. A törvényi előírást felrúgva, nem kérte a módosításhoz a képviselő-testület és a jegyző egyetértését. Meg sem kapta volna, hiszen Tiszaderzs hosszú ideje új kölcsönök felvételével egyenlíti ki lejárt tartozásait. Ahogy sokan mondják, csúzlira él.
De mi mást is tehetne? A szakértők okkal sorolták az önhibáján kívül hátrányos helyzetűek közé a települést. Az önhikinek sok pénzt köszönhettek az utóbbi években. Tavaly több mint húszmilliós állami támogatást. Hasonlóval számoltak az idénre is. A megye azonban csak 11 milliós javaslatot továbbított Budapestnek. Megkaptak hárommilliót. Hirtelen a számítottnál is súlyosabb lett a tornaterem építéséhez vállalt önrész terhe. Márpedig a 35 milliós beruházás hitelének tőketörlesztését már az idén meg kellett kezdeni. Könnyebbségként a kamatokat a költségvetés fizeti. A pénz azonban csak késleltetve érkezik Pestről, előbb kell a Magyar Fejlesztési Banknak járó summát kölcsönből előteremteni. Pénzt pedig csak még több pénzért lehet venni…
Tiszaderzs végében a Kereki kocsma vendégei is tudják, hogy a már összecsapni látszó pénzügyi hullámokból Bajnai Gordon döntése húzta ki a falut. A miniszter tizenegymillió forintos visszatérítendő támogatást küldött a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatási keretéből. Augusztus második felében ebből fizették ki a hivataliak elmaradt bérét – nehogy aztán Richter Tibor egész szélességében lezárja az utat. Az interpretációból kitetszik, hogy jobbára a polgármester hívei hozzák a pénzüket ebbe a kocsmába. Ottjártunkkor a szokottnál többen. Aznap ugyanis segélyt osztottak, és erre a hírre mindenütt fényesedni kezd a kocsmárosok tekintete.
A kocsmárosné mondandóján egy nagydarab férfiember káromkodása tör át. Defektes kerekű kerékpárját tolva üvölti, hogy mit, hová és mikor abba, aki a törött üvegét az úttesten hagyja. A hang gazdája a temető gondnoka. Mázsánként háromszáz forintért a falubeliek terményét is ő darálja a polgármesteri hivatal masinájával. És ha napközben becsönget valamelyik portára, az ott lakók tudják, hogy küldeményük érkezett az önkormányzattól. Némileg lenyugodva vallja meg aztán, hogy ő is a polgármester pártján áll. Aztán bök egyet az ellentábor irányába. Az egykori juhász képét idézi meg. Még életében a fél falu rajta kuncogott, ugyanis egy szál nadrágban, ámde nyakkendőben terelgette nyáron a jószágot.
– És az a juhász volt a legokosabb ember Derzsen… – Ezzel már a helybeliekbe csíp a sört kortyoló, nyugdíjas férfi. Ő nem egészen két évvel ezelőtt végleg becsukta maga mögött budakalászi otthonának ajtaját. Ritka embernek számít errefelé. Innen folyamatosan csak mennek, s alig jönnek. Szedelőzködünk. A kocsmárosné összegzésképpen még bizonygatja, hogy oly sokat régen nem fejlődött a falujuk, mint Herédy doktor irányítása alatt.
Ennek később határozottan ellentmond a szegényes, de éppen ezért bájos természeti környezettel a tekintetet üdítő tiszaderzsi tópart. A falu még egy rögöt sem tudott kivenni a térség rohamosan fejlődő idegenforgalmának kincsesbányájából. Az interneten böngészem a vidék turisztikai kínálatát. Az egyik honlapon 43, több települést érintő útvonalat kínálnak. Egyikben sem szerepel Tiszaderzs.
Délután fél öt tájt indulunk vissza a faluközpontba. Irány a tornaterem, ahol fél óra múlva – hétköznapiasan szólva – közmeghallgatást tartanak. Hivatalosan a képviselő-testület tart rendkívüli ülést a falu nyílt színe előtt. A sokat emlegetett, új iskolai tornaterem egyébként sok helybelinek sportcsarnok. Joggal. Csakhogy Magyarországon vagyunk, ahol egy iskolai beruházáshoz nagyobb állami támogatást lehetett kapni…
Még a székeket hordják be, amikor rendőrautó fékez. Biztos, ami biztos, egy mundéros rendőr a civil ruhás társával kivárja a fórum végét. Hamarosan egy másik kocsiból pesti televíziós stáb cuccol kifelé. Érkeznek a polgárok is. Kezdésre több mint félszázan ülnek a széksorokban és a fal melletti tornazsámolyokon. Később a felszólalások utáni taps jelzi, hogy a politikai hovatartozásnak megfelelően foglaltak helyet az emberek a csarnok bal, illetve jobb oldalán.
A bejárattal szembeni hosszú asztalnál a fő hely a polgármesteré. Balján a jegyző. Kétoldalt további nyolc önkormányzati képviselő ül.  Az adósságrendezéssel kapcsolatos tennivalókat Herédy Dezső terjeszti elő. Meghökkent a bejelentése a tekintélyes tornacsarnok láttán: idén már csak alsó tagozatos osztályok indulnak Derzsen. Negyvenegy gyereket környékbeli iskolákba írattak be a szülők. E tény is érzékelteti, hogy nem véletlenül a működésképtelen önkormányzatok keretéből dobott mentőövet a minisztérium a falunak. Most feltételül társulnak hozzá az elvárt megszorító intézkedések. Augusztustól jövő februárig nem kap tiszteletdíjat a polgármester, miként a képviselők sem. Mivel csak alsó tagozat marad, jelentősen csökken a pedagógusok száma. Minthogy az óvoda társultan működik már az idén, hat-hét fő fizetését ott is megtakaríthatják. A polgármesteri hivatalban négy, az alapszolgáltatási központban további két munkahelyet szüntetnek meg. Csökkentik a kommunális adókedvezményt és duplájára, egy százalékra emelik az iparűzési adót. Be kell hajtaniuk a mintegy nyolcmilliónyi kintlevőségre rúgó adót, útépítési hozzájárulást, valamint bérletidíj- és lakbérhátralékot. Megvizsgálják a falunak megtakarítással járó körjegyzőség kialakítását. Ha mindezt nem hajtják végre, akkor vissza kell fizetni a költségvetésből kapott 11 milliót. Arra pedig esélye sincs a falunak!
(A megszorításokról szóló polgármesteri előterjesztést, másnapi rendes testületi ülésén, Tiszaderzs önkormányzati testülete elutasította. Az anyagot átdolgozásra visszautalták a polgármesternek.)
Herédy doktor után a jobb oldali első széksorból az „útlezáró” Richter Tibor áll fel, aki a tavalyi önkormányzati választásokon alulmaradt a polgármesterrel szemben. Hosszan, egy idő után már hívei számára is unalmasan olvassa fel a falu vezetésének egyébként jogos bírálatát. Nem is vitatkozik vele senki. Hármat jobbról, egyet balról megoszlással szólalnak fel az emberek. Nyugodt mederben folyik a fórum, csak a sötét ruhás és fejfedős Kovács Laci bácsi rikkant néha közbe. Őt meg a polgármester finoman csendre inti. Az „És ti mit tettetek?” felszólításra aztán az addig csendes képviselő-testület egyik tagja magyarázkodásba kezd. A pénzügyi bizottságot vezető asszony, aki a helyi takarékot is igazgatja, tények sorával próbálja igazolni, hányszor akarták visszaterelni a polgármestert a törvényes útra. Arról nem beszél, hogy miért élt az önkormányzat a legvégső eszközzel, vagyis önmaga feloszlatásával. Sejtem, persze, a feleletet: az új választásokon új arcokat kerestek volna az emberek…
Marad még emeltebb hangú, személyeskedő felszólalás. A végén mély növésű, vékony emberke állít meg a Kereki kocsma közönségéből.
– Hallotta? – kérdi.
– Mit?
– Hát hogy ezek mindent kitárgyaltak, csak a szegény emberről nem beszélt senki!
Pedig beszéltek. Csak nem értette meg szegény…
Mikor hazaindulunk, már (még?) világítanak a köztéri lámpák. Az egész nap szemerkélő eső ömleni kezd. Esőisten talán éppen most siratja Tiszaderzset?

Kállai Márton felvételei