Négylábú a magyar csoda

A magyar lóversenysport valaha világhírű volt, de aztán jött a két világháború, majd a kollektivizálás, harminc-negyven évente mindig kezdhettünk elölről mindent. De így is volt két csodánk, Imperiál meg Kincsem. Imperiál a múlt század hatvanas éveiben verte kenterbe a világot, Kincsem meg száz évvel korábban. Ma is úgy tartják számon, mint a világ egyik legismertebb lovát. Mi, magyarok persze nem „egyikezünk”: a leghíresebb versenyló az mind a mai napig! Mert ma sincs, ki túlszárnyalná a csúcsát: ötvennégy versenyéből ötvennégyet nyert egyhuzamban. Az utána következő mindössze tizennyolcra volt képes.
Egy tavaly feltűnt fiatal pej mén – amely a fura Overdose, vagyis Túladagolás nevet viseli – azonban a nyomába léphet. Rövid pályafutása során egyhuzamban tizenegy versenyt nyert, köztük a híres rómait vagy a baden-badenit, és a szakértők azt mondják, ez csak a kezdet. Már most csillagászati összegeket ígérnek érte. Két éve a tulajdonosa Angliában háromezer angol fontért, vagyis 900 ezer forintért vette, ma már milliárdos vételi ajánlatot is kap!
A tulajdonos, Mikóczi Zoltán azonban azt felelte, előbb szeretné megvalósítani az álmait. Azt akarja, hogy egykor magyar ló legyen a világ legjobb lova. Aztán lehet tárgyalni. A jó kedélyű felvidéki férfi ugyanis nem akkor igazán boldog, amikor sok pénzt lát a lovaiért. Hanem akkor, amikor azok győzelme után felcsendül a magyar himnusz.
Hát most, vasárnap délben még nincs himnusz, helyette valami nyálas amerikai zene bömböl. Hogy mit keres a ragtime a monarchiabeli kastélyok hangulatát őrző miliőben, ahol ráadásul magyar sikerért szorít mindenki, csak a szervezők tudják. A Kincsem Park régi főépületének lépcsősorain fekete nadrágban, keménykalapban tetszelgő zenészek dalolnak meg trombitálnak, de a kutya se kíváncsi rájuk. Az emberek söröznek, fagyiznak, lángosért meg sült kolbászért állnak sorba – tiszta majális.
Az árak is egészen barátiak. Egy babgulyás ezer, egy rántott szelet ezerkétszáz, egy korsó sör négyszáz, egy feles – ami persze amolyan „uniós feles”, azaz négycentis csupán – nyolcszáz forint. A perec ötszáz, a savanyúság kétszáz, a belépő – az ingyenes. De nem ezért özönlik a nép. Látni akarja Overdose-t, a magyar lovat, amely talán utoljára fut magyar pályán. Búcsúzni tőle, mint a legkisebb fiútól a népmesékben, aki most indul meghódítani a világot.
Itt-ott nemzetiszínű lobogót is látni. Régi, pozsonyi ismerőssel futok össze, hamarosan több felvidéki srác is hozzánk csapódik. Az ő kezükben is piros-fehér-zöld zászló, mosolyogva kérdem, hogy majd lobogtatjátok is?
Összehúzott szemöldökkel néznek vissza.