Vágyainak lett az áldozata

Egyetlen lövés dörrent a kora tavaszi éjszakában 1996. április 5-én, nagypénteken a Zala megyei Csapiban, a Kossuth Lajos utca 24.-ben lévő családi ház belső szobájában.
Egyetlen lövés, amely azonban azonnal végzett az ágyon fekvő Bajor Istvánnal.
A fiatal férfi néhány másodpercig  figyelte az áldozatát, egyik kezében a fegyver, a másikkal a nadrágját gombolta. Amikor meggyőződött róla, hogy Bajor István semmiféle életjelet nem ad, megvető pillantást mért rá, majd bólintott a társának.
A páros ezek után villámgyors pakolásba kezdett. Egyikük a fegyverszekrényhez lépett, s kivett belőle egy golyós és egy sörétes puskát, majd az udvaron lévő Lada Niva terepjáró hátsó ülésére dobta. Amikor fordult vissza a házba, a társa már egy színes Videoton tévét cipelt kifelé.
– Hozd a magnót is – utasította fojtott hangon a társát, mire az csak intett, s eltűnt a bejárat mögött.
Néhány perc múlva már a járműben landolt az áldozat Goldstar videomagnója is, valamint a Zenit fényképezőgépe és egy beltéri műholdvevő egység.
– A slusszkulcs megvan? – szólt egyikük.
– Megtaláltam a zsebében.
– Add ide, és nyisd a kaput – szállt be a kocsiba, s csapta be maga után az ajtót.
– Csendesebben! – szólt rá a társa.
– Legalább azt hiszik, hogy elment és nem keresik.
Amíg a férfi beindította a motort, a társa a kapu felé sietett, hogy kitárja. Utána lépkedett farkcsóválva az áldozat egyik kutyája.
– Te itt maradsz! – szólt az ebre. Az állat azonban nem fogadott szót neki. – Nem értetted? – szólt rá a férfi. – Vagy úgy akarsz járni, mint a gazdád?
Az autó kigurult az utcára, egy pillanatra megállt, hogy a kapunyitó férfi is be tudjon szállni, majd a sofőr gázt adott, s eltűnt a zalai éjszakában.

– Öt nap múlva kaptuk a bejelentést, hogy Bajor Istvánt holtan találták az ágyán – lapozgatja az ügyben keletkezett négy vaskos akta egyikét Vízlendvai József nyomozó a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságon.
A bűncselekmény felderítése két fő szálon futott. Az egyik az áldozat preparátori tevékenysége, a másik pedig a faluban lévő nevelőotthon diákjai közötti adatgyűjtés.
Bajor István eredendően agrármérnök végzettségű volt, aki élt-halt a vadakért. Kenyerét is vadkárbecslőként kereste a becsehelyi mezőgazdasági szövetkezetben. Hivatalosan. Mert mellesleg ügyes kezű preparátor hírében állt, akihez az ország számos tájáról hoztak állatokat kitömni.
– Arra gyanakodtunk, hogy valamiféle elszámolási vitába keveredett az egyik ügyfelével – osztja meg Vízlendvai József a feltételezését.
A szál azonban nem mutatta meg az utat a gyilkoshoz, Bajor István ugyanis nem vezetett naplót arról, hogy kikkel állt üzleti kapcsolatban.
De hiába faggatták a nyomozók az intézet lakóit is, jóllehet nem egy közülük többször megfordult az áldozatnál.
– Elképzelhető, hogy a fiatalok közösségében egy ilyen nagy horderejű esemény ne tudódna ki? – kérdezem a beszélgetésbe kapcsolódó Gelencsér Péter nyomozót.
– Azt hiszem, nem képzelhető el – válaszolja némi töprengés után.
– Akkor tehát vélhetően ők is kizárhatóak a szóba jöhető tettesek sorából – vonom le a következtetést. – És az miképpen lehetséges, hogy a terepjárónak is nyoma veszett?
– Ez számunkra is rejtély. Mindenesetre búvárok kutatták át a közeli horgásztavat. Az udvarokat, a faluhatárt pedig helikopter pásztázta, szintén eredménytelenül. Még a gáztöltésű benzinkutak kezelőit is megkértük, figyeljék az effajta autókat.
– Azt feltételezzük, igen hamar átkerülhetett az országhatár túloldalára – teszi hozzá Vízlendvai József. – Vagy pedig darabjaira szedték – teszi még hozzá.
Akárhogy is, a nyomozás végül eredmény nélkül záródott.

Lammlein Albert u. Erika, olvasom Csapiban, a Kossuth Lajos utca 24.-ben lévő ház kapuján a névtáblát. Csöngetek, azonban mindhiába.
– Nem érdemes fáradnia velük, azok nem is ismerték az áldozatot – tudom meg özvegy Varga Antalné szomszédtól, akihez végül betértem. – Németek, akik szegény Pista meggyilkolása után vették meg a házat.
– Ezek szerint tetszett ismerni az áldozatot?
– Ó, hogyne ismertem volna. Nagyon rendes ember volt, én csak annyit mondhatok. Mindig mondta, ha valami baj van, csak koppants hármat, Marika, s jövök azonnal.
– S kopogott?
– Én ugyan nem…
– Inkább ő egy ilyen csinos özvegy ablakán…
– Ugyan, menjen már – nevet az asszony. – Nem kopogott ő egyetlen nő ablakán sem. Mert az az igazság – hajol közelebb –, ez a Pista, hát, hogy is mondjam, szóval… szóval, meleg volt. A fiúkat szerette, érti na…
– Felesége sem volt?
– Volt annak, de gyereke nem, meg külön is éltek már régen. Pista hátul csinált egy fürdőmedencét, abban pancsolt a fiúkkal. Egyszer azt mondja az enyém is, hogy hívta át fürdeni. Mondom neki, szó sem lehet róla, van nekünk fürdőszobánk, fürödjél ott. Jól mondtam, nem igaz?
– Volt barátja a faluban Bajor Istvánnak?
– Hogyne lett volna, a Jakab Laci, a másik szomszédja.

– Ülj le, biztos éhes vagy, egyél – kínál szarvaskolbásszal az említett szomszéd a háza teraszán, s amíg nem ettem annyit, amennyit szerinte egy vendégnek illik, addig nem is hajlandó Bajor Istvánról beszélni. – Szóval, Mari irányított hozzám? – kérdezi, amikor bekattintom a bicskáját. – Igaz, hogy barátok voltunk, még ha Pista nem is volt egy jellembajnok.
A férfi legnagyobb sérelme, hogy a közeli Zalakaroson – ahol mindketten árulták a kitömött állataikat – Bajor István aláígért az árainak. Az már csak hab volt a tortán, hogy a vendéglátóm szelídített vadmalacát pedig részegen meglőtte.
– De azért nem haragudtam rá nagyon – csökkenti az eset jelentőségét a férfi –, elvégre gyerekkorunk óta ismertük egymást. Amúgy pedig, mielőtt még megkérdeznéd, alibim is van, szerencsémre éppen kártyáztam a kocsmában… – mosolyodik el. – És még miről beszélt Mari?
– Bajor István szexuális irányultságáról.
– Vagyis, hogy meleg volt. Na, azt jól mondta. Azért is kellett meghalnia. A farka miatt. Az vitte el, ezt hidd el nekem. Tudod, hogy csinálta? Felült a motorjára, s ha látott egy fiatal fiút az út mentén, mert csak az egészen fiatalok kellettek neki, megállt, mintha nem találná a helyes irányt, közben „véletlenül” kiszórt egy csomó fényképet, amelyen ő látszott meg fiúk különböző pozitúrákban. A gyerek persze lehajolt, hogy segítsen neki összeszedegetni a képeket, közben látta, hogy miről van szó. Pista pedig megkérdezte, érdekli-e a dolog. Azt mondja, sokszor bejött neki. Amikor megtalálták, akkor is le volt húzva a gatyája.
– Jó, de ezért még nem kellett volna meghalnia.
– Hidd már el, hogy ez lehet benne. Akkor télen is, amikor meggyilkolták, a Kis-Balatonnál vadászott, ott találkozott romániai vendégmunkásokkal, akik csemetéztek. Hozott is egy-két gyereket magával. Nem sokkal a halála előtt is itt voltak. Aztán soha többet. Gondolod, hogy ez csupán merő véletlen?