Sokköbcentisek

Meghökkentő adat: a vb-pontversenyt vezető motoros miatt mintegy harmincezer magyar drukker utazott el a jó ötszáz kilométerre fekvő Brnóba, nem sokkal kevesebb, mint ahányan itthon jegyet váltottak a világbajnok olasz válogatott (lapzártánk után véget érő) futballmeccsére. Nem kétséges, hogy ha egyszer Budapest is rendezhetne gyorsasági motoros vb-futamot, különösebb nehézségek nélkül megtelne akár a hatvan-, hetven-, nyolcvanezres lelátó is.
De vajon mi a titka Talmácsi Gábornak? Mivel már évek óta a 125 köbcentis kategória élmezőnyében versenyez és sorra szállítja a sikereket, volt elég idő arra, hogy megkedveljék a szurkolók és kialakuljon a Talmácsi-mánia. A magyar reklámpiac azonban mégsem ismerte fel a benne rejlő lehetőségeket: bár a futamok, a délelőtti közvetítés dacára, nagyszerű nézettséget hoznak, a szurkolók pedig óriási számban utaznak a közelebbi versenyekre, a szokással ellentétben nem lett Talmácsi Gáborból médiasztár. Ugyanaz a Talmácsi Gábor maradt, aki három éve volt, legfeljebb valamivel több interjút ad, és háromszor annyi magyar zászlót lát a versenyein. Pedig népszerűségi indexe alighanem elérte a férfi pólósokét, női kézisekét vagy például a kajakos Kovács Katiét. Hogy Talmácsi valóban a közönség kedvence, azt leginkább a félresikerült versenyei bizonyítják.
A brnói negyedik hely ugyanis egyértelműen kudarc (különösen úgy, hogy néhány száz méterrel a cél előtt még vezetett), ám a szurkolók ugyanúgy megbocsátottak neki, mint a szerbfóbiás pólósoknak, a hétgólos előnyről vb­döntőt veszítő női kéziseknek vagy az ötszáz méteren esetleg csak második Kovács Katinak. A bizalom töretlen, van még elég, pontosan hat verseny a világbajnokságból, ahol vissza lehet előzni a most kicsit meglógó, tízpontos előnnyel vezető spanyol Hector Faubelt. És ha sikerül, ha nem, Talmácsi miatt az a sok ezer magyar jövőre újra kimegy Brnóba.