Fiatalítás öregekkel

Most úgy tűnik, jól formálják a csapatot: a válogatott az olaszok legyőzésével elérte, hogy a szurkolók ismét szeretik, éppen úgy, mint tavaly novemberben, az új hullám Kanada elleni bemutatkozása után. Akkor, mondjuk, az ifjúságot kedveltük, most a rutint: Németh Krisztián, Hrepka Ádám, Farkas Balázs messze került a kerettagságtól, ma ismét az egy éve bőszen elüldözni kívánt Gera Zoltán és Hajnal Tamás a sztár, és keveseket zavar, hogy a meghirdetett totális fiatalítást megmosolyogtatóan korán sikerült elfelejteni. Kezdetben Várhidi Péter kapitány parancsba kapott reformjai miatt nagy volt az ellentét a kerettagok között, hiszen valóban komolytalan Gera Zoltán és Huszti Szabolcs elé az évtizeddel fiatalabb, felnőtt meccset elvétve játszó Vass Ádámot példaképül állítani, és az egók harcának az edzőtábort elhagyó, ezért féléves eltiltással büntetett Huszti volt a nagy vesztese. Megjegyzendő, erős a gyanú, hogy az összeállításnál nem a kapitány, hanem az elnök dönt: legendák keringenek olyan előzetes válogatott keretekről, amelyet Várhidi Péter szemlére adott Kisteleki Istvánnak, és amikor visszakapta, még ő is megdöbbenve látta az áthúzott és pluszban odafirkált nevek özönét.
A szokásos júniusi mélypont után (Görögországban 0-2, Norvégiában 0-4) az olaszok legyőzése addig sokak számára ismeretlen érzést hozott: magyar szurkoló ünnepelt magyar futballistát, és a lendület a következő meccseken át kitartott.
Jöhet októberben Málta, és a képlet pofonegyszerű: ha nem győz a csapat, az olaszok ellen őrjöngő harmincötezer drukkerből legalább harmincezer azzal a lendülettel napszámosnak küldené a nemrég agyondédelgetett futballistákat. Pedig a szurkoló nem gonosz. Egyszerűen csak az a vágya, hogy legyen végre egy olyan világ- vagy Európa-bajnoki selejtezősorozat, amelynek felénél még nem a következő, hanem az éppen aktuális nagy tornára készül a magyar válogatott.