Nyíregyházi huszárok

A Debreceni VSC focicsapata nemrég Nyíregyházára látogatott. A „Lokit” több ezer cívis szurkoló kísérte el, a vasútállomástól szigorú rendőri biztosítással terelték őket a stadion felé. Már majdnem célba értek, amikor egy sarkon néhány helyi „ultra” hergelni kezdte a vendég drukkereket. Ők ugyan tettek némi elégtétel vételére utaló magatartást, azonban ebben az élő sövényt biztosító kísérők megakadályozták őket. Mily nagy volt a meglepetés, amikor három lovas rendőr mégis úgy gondolta, eljött az ő idejük: bevágtattak a tömegbe, és csépeltek mindenkit, aki az útjukba került. A látvány meghökkentő volt, ám az viszont már egyenesen komikus, amikor a gyalogos szurkolói had a panelházak között hajkurászta a kék egyenruhás nyíregyházi huszárokat. Én őszintén szólva a lovakat sajnáltam… A dulakodás a meccs alatt is folytatódott, végül kilenc szurkolót állítottak elő, ötüket őrizetbe vették rendzavarás és garázdaság miatt. Láttam lovas rendőröket Manchesterben, ők a méltóságot és a fenséget képviselték az utca forgatagában. A hatalom élő lovas szobrai voltak, ha valaki sörösüveggel célozta volna őket, talán még a királyi légierőt is bevetik. De nem is provokálták a köznépet! Egy sörgőzös szurkoló húzta meg a ló farkát, melyen egy rendőrnő ült, amúgy viccesen. Úgy eltüntették a tömegből, hogy az Harry Potterben is szenzációs epizód lett volna.
Ugyanezen a hét végén a jászdózsai futballcsapat látogatott Tiszaburára. A hazaiak ugyan 5-3 arányban győztek, ám ez a kilencven perc nem ezért fog a két település legendáriumába bekerülni. Méretes pofonok hullottak a pályán kívül, a hazai szurkolók megkergették a jászsági drukkereket, azok az iskola öltözőjébe menekültek, onnan szabadították ki őket a rendőrök. Az okokat majd egy alapos vizsgálat deríti ki, ha erre szükség lesz, mindenesetre a helybeliek azt állítják, a vendégek végig „cigányoztak”, a dózsaiak szerint viszont erről szó sem volt; a lényeg az, hogy jó kis helyi háború kerekedett itt is. A megyei szövetség úgy döntött, hogy 2008. március 31-éig hazai mérkőzést csak Tiszaburától harminc kilométernél távolabb rendezhetnek a házigazdák, valamint kötelesek 15 főre emelni a rendezők számát, és ötvenezer forint bírságot is le kell róniuk. A szenvedő fél harmincezer forint büntetést fizet – biztos, hogy nem a semmiért…
Ami a legmegrázóbb volt számomra a sportélethez kapcsolható erőszakos cselekmények közül, az Ungvári Miki megkéselése. Az Európa-bajnok cselgáncsozó kvótát szerzett a pekingi olimpiára, így az ugyancsak „kvótás” birkózó barátjával ellátogatott egy ceglédi diszkóba. Kifelé jövet összetűzésbe keveredtek a szórakozóhely kidobó „kigyúrtjaival”, és a dulakodás közben valaki hátulról megszúrta a sportolót. Hogy mi ebben a dráma? Hát csak az, hogy az athéni olimpia előtt Miki Podolszkban, egy edzőtábor során súlyos porcsérülést szenvedett, és talán ez is hozzájárult, hogy helyezetlenül végzett. Most, Peking előtt kénytelen kihagyni edzéseket, aminek jövőre kárát láthatja. Az már csak ráadás, hogy mindez éppen Cegléden történt vele, éppen abban a városban, melyhez a fiú annyira ragaszkodik. Igaz, hogy Kecskeméten sportol, de a ceglédi szőlőkben épül tágas családi háza, ahol kilenc testvérét is szeretné majd vendégül látni. Hogy egy város így becsüli meg azt az embert, aki hírnevét szerte a világban öregbíti, az legalábbis furcsa…