Bukás parancsszóra

Bár ők időnként nem ugyanazt parancsolják, de hát ez végül is mindegy, hamarosan úgyis váltás lesz – vélhetően inkább a kapitányi poszton. Pedig tavaly ősszel még megkérdőjelezhetetlen volt Várhidi Péter állása, hiszen a csapat ugyan förtelmesen szerepelt az Eb-selejtezőkön, ám a szurkolók a válogatott mellé álltak. Fájdalom, Várhidi egyáltalán nem tudta kihasználni a hirtelen jött népszerűséget, hónapokig hagyta magát dróton rángatni a köz által nem igazán szeretett Kisteleki elnök által. Majd az emberi tényezők után a szakmából is megbukott, hiszen kísérletezés címszó alatt enyhén dilettánsan állította össze a szlovákok elleni csapatot. Kísérletezgetni ugyanis nem most, tizennégy hónappal a kapitány első válogatott meccse után kell, ráadásul nem úgy, hogy a balszélső Dzsudzsák Balázst a jobb oldalon, a jobbról előre induló Gera Zoltánt egy szem csatárként, a középen kevergető Buzsáky Ákost pedig egymás után három poszton próbálja ki.
Az persze nyilvánvaló: ha a válogatott rúg egy ötöst, akkor a kapitány az isten, ám mivel a produkció a tökéletes helyett inkább a csapnivalóra hajazott, ráadásul saját internetes naplójában a birkatürelmű Gera is kifakadt a szokatlan poszt miatt, Várhidi kőkemény kritikákat kapott.
Holott ki tudja, talán nem is neki kellene ezeket címezni. Mert mint az egyik játékos a napokban mesélte, valamelyik tavalyi válogatott meccs előtt, az utolsó edzést követően az öltözőben a kapitány kijelölte a csapatot és elmondta a taktikát. Éppen végszóra érkezett az elnök, aki két futballistát nyomban kicserélt, egy harmadikat meg más posztra állított, pontosan jelezve, hogy manapság mennyit is ér a szövetségi kapitány – nem, nem a poszt, hanem maga az ember.