Hárman nyeregben

A klasszikus szám az országúti verseny, amely már az athéni olimpia műsorán is szerepelt (nem a legutóbbin, hanem az elsőn, még 1896-ban – akkor az Athén – Marathón távot kellett oda-vissza letudni), ám meglepő módon a hölgyek csak 1984 óta versenyezhetnek nyeregbe pattanva. A szakág nagy hátránya, hogy a jelentős távolságok miatt a helyszíni néző számára egyszerűen élvezhetetlen. Ezért a nézőknek kitalálták a pályakerékpárt. Ez sem mostanában történt, hanem a XIX. század második felében, amikor előbb kilométerre (igény szerint mérföldre), majd időre tapostak a versenyzők. Az egyik legkíméletlenebb erőpróba alighanem a Six Days elnevezésű futam lehetett, amely minimális pihenő mellett hat teljes napig tartott… A két ősi ághoz nemrég társult a hegyikerékpározás, azaz mountain bike, amelyben nemcsak az erő, hanem az ügyesség is fontos, ráadásul nem az aszfalton vagy egy csarnok közepén, hanem zöldövezetben lehet versenyezni. Hogy a sportág fejlődőképes, kiderül abból is, hogy míg az öttusa, a vívás, de még a vízilabda is nagy harcot vív a programban maradásért, addig Pekingben bemutatkozhat a BMX, ami voltaképpen motor nélküli motokrosszt jelent. Ki tudja, négy év múlva aranyat osztanak majd rollerben is…
Magyar sportágnak ugyan még nem nevezhetjük a kerékpárt, de nem kizárt, hogy lesz pontszerzőnk. Bodrogi László ugyanis az időfutamban világbajnoki ezüstérmesként indulhat, tehát akár érmet is szerezhet. Igaz, ezt vártuk tőle Athénban is – lett belőle egy 22. hely. Mellette Kusztor Péter a mezőnyversenyben, Parti András pedig a mountain bike kategóriában ülhet nyeregbe.