Sportnapló

Az MTK-t, a jövőnk zálogának szavazott csapatot 7-0-s összesítéssel ütötte ki a török Fenerbahce a BL-selejtező 2. fordulójában, a Győr és a Debrecen pedig az UEFA-kupából pottyant ki a Stuttgart és a svájci Young Boys ellenében, „természetesen” kettős vereséggel.
A hazai mezőny tehát olyan, amilyen. A vezetők már vágják is a magyarázatot: „Hát persze, hogy olyan, hiszen a veretes tehetségeink külföldi profiként keresik a kalácsukat…” Ha így van, akkor szeptember 6-án, a dánok elleni világbajnoki selejtezőn idehaza megláthatjuk, Erwin Koeman szövetségi kapitány milyen gárdát kovácsol majd a légiósainkból. A Montenegró elleni próba nem mondható túl sikeresnek, a 3-3 arányú döntetlen számunkra volt hízelgő, a három gólunkba némileg a játékvezető is „besegített”. Most azt hallhattuk, hogy a kapitány behívta a keretbe Priskin Tamás, Rudolf Gergely és Orosz Péter mellé Torghelle Sándort negyedik csatárnak. Mit mondjunk? Lothar Matthäus is így kezdte… Persze adja a jó ég, hogy a fanyalgásunk ellenére győztesen rajtoljon a válogatottunk, és a sikerrel felvértezve utazzon Stockholmba, a svédek elleni második összecsapásra. Sajnos azonban a futballban egyre ritkábbak a csodák. Ha mégis előfordulnak, a misztériumok mögött mindig meg lehet találni az euróval vagy fonttal degeszre tömött pénzeszsákot. Nálunk azonban a fizetőeszköz a forint. A különbség a futballjaink között is akkora, mint a pénznemek között.

Elbert Gábor sportért felelős szakállamtitkár távozása a posztjáról jóval nagyobb zajjal járt, mint azt egy hivatali tisztségviselő esetében megszokhattuk. A háttérben nyilván az is állt, hogy a sport még mindig a szívünk csücske, de a felmondás indítékai nem mindennapiak. Egy internetes lap szerint Elbert azért távozott, mert a főnöke, Gyenesei István sportminiszter a feleségét vitte az olimpiára a szakállamtitkár akkreditációjával. A miniszter szerint a meghívás konkrétan a beosztásának szólt meg a partnerének, aki ugye a felesége. Mások cáfolják ezt az állítást. Mindenesetre Elbert Gábor is kint volt Pekingben, ahol viszont Gyenesei nem látta a magyaroknak szurkolni. Az igazságtevés nem a mi dolgunk, nem is tesszük, ami viszont pikáns: a volt szakállamtitkár időközben az MLSZ főtitkára lett. A két sportvezető párbeszéde – no és a szakításuk módja – a diplomatikus nyilatkozataik ellenére sem vall túlzott szimpátiára. Márpedig nekik együtt kellene dolgozni a magyar foci épülésén. Ezzel a nyitó konfliktussal mindenesetre nem lesz könynyű. Még ez hiányzott ennek a szerencsétlen sportágnak!