Bomba üzlet lehet a rizstermesztés?

A magyar rizsről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valamiféle ránk erőltetett micsurini „keresztöltés”, és odahelyezzük a magyar gyapot vagy a magyar narancs mellé. Pedig e vízigényes növény már a török idők óta honos hazánkban, mi több, az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert a magyar rizs. Ennek ellenére az évi fogyasztásunk fejenként nem több 4-5 kilogrammnál, szemben az arab országokkal, ahol ennek a tízszeresét is megeszi a lakosság. Az európai uniós kvótánk a termesztésre 3222 hektár, ám ennél összesen ezer hektárral kisebb területen termelnek Kisújszálláson, Csárdaszálláson, Mezőtúron, Békésben, Gyomaendrődön, Szarvason. Hamarosan azonban változhat a helyzet.

Gondolom, Róna Péter közgazdász egy oxfordi vacsorán éppen a köretet villázta, amikor a mellette ülő szaúdi kereskedelmi attasé a dolog apropóján megjegyezte, milyen rosszul állnak rizs dolgában, hiszen évi 1,2 millió tonnát kénytelenek importálni. A közgazdász itthon beszámolt az élményeiről egykori beosztottjának, Blága Lászlónak, a Kockázati Tőkealapkezelő Rt. vezetőjének, akivel együtt fantáziát láttak a dologban: magyar rizst az Arab-öböl országainak! Éppen akkor került szóba Gyurcsány Ferenc szaúdi látogatása, így az illetékes minisztériumhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a tárgyalások során kerüljön szóba az ajánlatuk is. A kormányfő látogatása azonban meghiúsult, így a rizsprojekt kissé kerülő úton indult az Egyesült Arab Emírségek felé, ahol Dubai és Abu-Dzabi került képbe partnerként.

Ami pedig a megvalósulást illeti, itthon 15 ezer hektárt vonnának be indulásként a rizstermesztésbe, hat társaság keretében, melyeket egy integráló cég irányítana. Sem állami, sem uniós támogatásra nem tartanának igényt – a pénz 90-95 százalékát az arabok adnák. A magyar tulajdonosoknak tőlük kellene az évek során a befolyt haszonból kivásárolni a tulajdonrészt. Miután a földeket bérelnék, azok tulajdonjoga nem sérülne, szó sincs tehát valamiféle bújtatott földeladásról. Ha a Hunrice nevű befektetési alap vállalkozása beindul, szükség lesz egy új, korszerű rizshántolóra, mert sem a szarvasi, sem a karcagi nem felel meg a mai követelményeknek.

Blága László szerint az arabokra jellemző, hogy az üzleti ügyeikben körültekintőek és megfontoltak, amit mi akár lassúságnak is mondanánk. Viszont egy beállt üzleti kapcsolat évtizedekig működik, erre számítanak a rizsfronton is. Arról nem beszélve, hogy később zöldség, gyümölcs, gabona termelésével bővülhetne az együttműködés. Az Emírségekben állami alapot hoztak létre a lakosság élelmezésének biztosítására, melyet az olajból befolyt jövedelemből töltenek fel. Szűkében vannak az édesvíznek, a termőföldnek, de bővében az olajnak, így a jövő az, hogy Európában is keresnek a maguk számára hasznosítható mezőgazdasági területeket. Eddig 24 célországot jelöltek meg, köztük Bulgáriát és Romániát, de hazánk nincs közöttük.

A jövendőbeli együttműködők kíváncsian várják a fejleményeket, mivel a projekt megvalósítása nem lesz egyszerű feladat. A leendő rizsföldeknek számos tulajdonosuk van, velük külön-külön dűlőre kell jutni, és ott vannak a vízhasználati problémák is. De mindenképp érdemes belevágni – mondják. Mindenesetre a partnerek mesés gazdagsága csábító.