Nemcsak boszorkák, ügynökök se nincsenek

Hiszen ki vagy mi más akadályozná meg a mindenkori hatalmat az akták kinyitásában, mint önnön maga védelme? A húsz éven át különféle pártszínekben regnáló kormányok ebben az egy kérdésben maximálisan egységesek voltak, hogy tudniillik ügynökügyek márpedig nincsenek.
Most, hogy a Kenedi-bizottság megtalált (amúgy ezek eddig hol voltak, kérem szépen?!) egy rakás mágnesszalagot, amely feltehetően a teljes ügynöknévsort tartalmazza, azonnal előkerültek a szokásos problémák. Technikailag nem megoldható a szalagok leolvasása, mondja az egyik „pártszakértő”, hiányzik a nyugodt politikai légkör az ügynökkérdés lezárásához, így a másik, az objektív vizsgálatot csak ötpárti konszenzussal lehet megteremteni, hallani a harmadiktól. Az istenadta népnek az a része, amely még nem fásult el teljesen ebben a két évtizede tartó hazudozásban, legfeljebb annyit tesz mindehhez hozzá: anyátok…
Egyetlen valamirevaló fejlemény most mégis történt: azok a szakértők, akik az ügynökügyek professzionális kutatói, felhívták a bíróságok figyelmét arra, hogy fejezzék be végre a történelem átírását az ügynökügyekben hozott határozataikkal, s legyenek szívesek elfogadni a téma szakértőinek az állásfoglalását. Ez most Kárpáti György vízilabdázó ügyében merült fel először ilyen élesen, miközben a mai napig egy sor névvel kapcsolatban hozott felmentő ítéletet a laikus bíróság a történészek megállapításaival szemben.
Attól, hogy valaki bírónak megy, nem biztos, hogy azonnal ő lesz a legjobb szülész, kémikus, építész és történész. Ezt csak itt ez a hülye nottinghami bíró hiszi magáról…