Tündérkirályfi Erdélyből

Egy egészen különleges és kegyetlen világot tárt a nézők elé a Tündérkert című nyolcrészes tévésorozat. A három részre szakított ország életébe tekinthettünk bele, azon belül is elsősorban Erdély színes világát vehettük szemügyre. Azt az Erdélyt, ahol akkoriban még sokkal kevesebb román élt, hatalomhoz pedig még egyáltalán nem jutottak. Ott voltak viszont a módos szász városok, azok a németek, akiktől a XX. században épp a románok szabadultak meg. A szé­­kelyek még ma is megkülönböztetik magukat a többi magyartól, ez a választóvonal még erősebb volt négyszáz évvel ezelőtt. Valamint ott voltak a fejedelem által behívott hajdúk, akik zsákmányért bármire képesek voltak.

A politikai helyzet rendkívül összetett volt. Erdélynek magyar fejedelmei voltak, többnek megfordult a fejében az ország újraegyesítése. Csakhogy a Magyar Királyságot vezető Habsburgokkal se volt könnyű, és Erdély ugyan önálló volt, de a török szultán alá tartozott. Adót fizetett neki, hadjáratot csak a Porta engedélyével vezethetett, és a fejedelmi trónra is csak az kerülhetett, akinek személyével egyetértett a szultán.

Egy nyolc epizódból álló tévésorozatba természetesen nem jut hely minden részletnek, ezért most nézzük meg, pontosan hogyan is zajlott az az öt esztendő, amikor Báthory Gábor volt Erdély fejedelme.

„Nagy tettekkel érje föl Istvánt, kegyességgel Kristófot, hazaszeretettel Andrást” – köszöntötte e szavakkal a szónok 1608-ban Kolozsváron az éppen fejedelemmé választott, 19 esztendős Báthory Gábort. A trónra kerülő fiatalemberhez óriási reményeket fűztek, olyan méltán híres felmenőkkel rendelkezett, mint az erdélyi fejedelem és lengyel király Báthory István. A somlyai Báthory család utolsó férfi sarja már Bocskai István 1606. évi halálakor meg akarta szerezni a hatalmat, ám ekkor az erdélyi rendek még Rákóczi Zsigmondot választották meg.

Röviddel később Báthory az óriási családi örökségből maga mellé állította a hajdúkat: megígérte nekik, hogy ha hozzásegítik a fejedelemséghez, akkor letelepíti azokat a hajdúkat, akiknek még nincs házhelyük, fizetést ad a közhajdúknak katonai szolgálataikért, és biztosítja a Bocskai által számukra meg­adott szabadságjogokat. A két hajdúvezért, Nagy Andrást és Elek Jánost még tanácsosai közé is bevette.

Ütőképes hadsereg állt így Báthory rendelkezésére, az idős Rákóczi Zsigmondot megfelelő anyagi juttatással pedig le tudta mondatni. Az ifjú Báthory, akit daliás termete és megnyerő stílusa miatt Tündérkirályfinak neveztek, fényes külsőségek közepette vonult be Kolozsvárra, és a Szent Mihály-székesegyházban fölesküdött. Egyik leghívebb embere, Bethlen Gábor pedig Isztambulban kijárta szá­­mára a szultáni beleegyezést.

A befolyásos családból származó, gazdag és karizmatikus „Gábris vitézhez” nagy reményeket fűztek az erdélyi rendek, azonban hamar csalódniuk kellett. Báthory azonnal el akarta foglalni Moldva román fejedelemségét, tanácsosai csak nagy nehezen tudták lebeszélni a támadásról. Nem elhanyagolható tény, hogy Moldva, ahogyan Erdély is, a szultán fennhatósága alatt állt, és a Porta nem nézte jó szemmel a hűbéres tartományai közötti csatározásokat.

Noha Báthory megígérte a hajdúk letelepítését, az erre kiszemelt birtokok nagy részét kegyenceinek adományozta, emellett a jobbágyok adóit is növelte. A feszültség így legbelsőbb köreiben is folyamatosan nőtt. 

Ahogyan a tévésorozatban is láthattuk, 1610-ben megpróbálták meggyilkolni Széken, azonban nem jártak sikerrel. A merényletet követően korlátozta a katolikusokat vallásuk gyakorlásában, így egy év alatt Báthory a parasztságot, a városi polgárságot és a katolikus főurakat is magára haragította.

A fejedelem 1610 decemberében csellel elfoglalta az erdélyi szászok fővárosát, Szebent, a hajdúknak pedig szabad rablást engedélyezett a falakon belül, ekképp próbálta őket kárpótolni. Újabb átgondolatlan lépést tett, amikor bevonult az Erdéllyel szomszédos román vajdaságokba, és ott is fejedelemmé kiáltotta ki magát. Erre a Porta visszarendelte Erdélybe, nem sokkal később pedig az elüldözött Radu Serbán havasalföldi vajda Habsburg II. Mátyás magyar király támogatásával Brassó mellett tönkreverte az erdélyi csapatokat.

A gondokat tovább tetézte, hogy Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány bevonult Kolozsvárra és Gyulafehérvárra, majd Báthory-ellenes felkelésre szólította fel Erdélyt. Az Oszmán Birodalom ekkor még megsegítette Báthoryt: segédcsapatokat küldött Erdélybe, akik kiűzték Forgách seregét az országból, azonban a fejedelem helyzete megrendült.

Báthory folyamatosan és igen sok ellenséget szerzett. Féktelen italozásával és dorbézolásával, az erdélyi főurak feleségeinek meggyalázásával, az ellene szegülők kegyetlen meggyilkolásával kevés megmaradt hívét is maga ellen fordította. Lovászmesterét saját lovaival tapostatta szét, jogtalanul kobozta el a nemesek birtokait és vagyonát.
Báthory 1612 decemberében az erdélyi országgyűlésen felvetette a fejedelemség csatlakozását a Magyar Királysághoz, majd annak ellenére, hogy ezt az erdélyi rendek elutasították, tárgyalásokat kezdett II. Mátyással. Ezt már nem tűrték tovább az oszmánok, így nagyszámú török sereget küldtek Erdélybe, megfosztották Báthoryt trónjától, és Bethlent tették meg Erdély fejedelmévé. A menekülésre kényszerülő Gábort 1613. október 27-én a saját hajdúi koncolták fel Várad közelében.

Az ekkor török segítséggel trónra kerülő Bethlen Gábor helyzete kezdetben szintén igen ingatag volt, több évbe került, mire megszilárdította hatalmát. Erről azonban már nem ezeken a hasábokon, hanem a 2024-es Szabad Föld Kalendáriumban talál érdekességeket a kedves olvasó.