Uralkodók hitvesi hűsége

Voltak a történelemben botrányos szerelmek, gyakran megjelent az uralkodóházakban az ármány és az erőszak egy-egy házastársi kapcsolatban. Persze szép számban akadtak olyan esetek is, amelyek nem csak az érdekek mentén működtek. Bár talán nehéz elképzelni, de a császárok, királyok és fejedelmek életét sokszor – a hatalom és az anyagiak mellett – a szerelem és a házastárshoz fűződő szoros kapcsolat is meghatározhatta. 

Sírig tartó gyász 

V. Károly (1500–1558) német-római császár, spanyol király a XVI. század egyik legjelentősebb uralkodójaként élte mindennapjait. Hatalma idején indult meg egyebek közt a reformáció, az egyre fenyegetőbb oszmán terjeszkedés és a gyarmatosítás kiszélesedése. Emellett a császár Itáliá­ban folyamatosan harcban állt a franciákkal. A protestánsokkal kötött augsburgi vallásbéke után 1555-ben lemondott a trónról, majd haláláig egy spanyol kolostorban élt visszavonultan. 

Károly Portugáliai Izabella (1503–1539) hercegnőt vette feleségül, és házassága idején már nem folytatta korábbi szokását, hogy több szeretőt is tartott. Bár a hitvesi kapcsolat minden bizonnyal az érdekek mentén született, hiszen Izabella első unokatestvére volt, és Károly a friggyel nagy vagyonhoz jutott hozzá, mégis igazi szerelem alakult ki közöttük. 

Tizenhárom évig tartott az 1526-ban kötött házasságuk, mert Izabella belehalt hatodik gyermekük szülésébe. Károly uralkodásának nagy részét otthonától távol töltötte. Csaknem negyven év alatt negyven utat tett meg hatalmas birodalmában, hogy az ügyeket megfelelően tudja intézni. Egy ilyen útja idején értesült felesége haláláról, és mély megrendülésében két hónapra kolostorba vonult gyászolni. Sőt, ezt követően élete további éveiben folyamatosan gyászolt, fekete ruhát viselt, és nem házasodott meg újra. Károly felkérte Tizianót, a korszak legjelentősebb itáliai festőjét, hogy feleségéről készítsen posztumusz festményeket, amelyeket további külföldi útjaira a király mindig magával vitt. 

Elmémben viselem 

I. Rákóczi György (1593–1648) 1630-tól töltötte be az erdélyi fejedelmi tisztséget. Bár harci cselekmények is lekötötték a figyelmét, uralkodása idején Erdély békésen fejlődhetett. A fejedelemségben folytatódhatott a bethleni aranykor, Rákóczi pedig nagylelkűen támogatta a református oktatást, és fellendült a könyvnyomtatás is. A fejedelem 1645-ben, Linzben különbékét kötött a Habsburg uralkodóval, III. Ferdinánddal. A meg­­egyezés visszajuttatott Erdélynek hét felső-magyarországi vármegyét, valamint biztosította a királyi országrész jobbágyainak a protestáns vallásgyakorlást. 

Rákóczi 1616-ban vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát (1602–1660). Bár házasságuk két nagybirtokos család vagyonegyesítését is jelentette, és bár nagyon sokat voltak egymástól távol, mégis szoros szerelmi kötelék alakult ki közöttük. Erről levelezésük is árulkodik: amint a fejedelem asszony írta egyik levelében, „kegyelmed énnálam nincs elfelejtve, hanem kegyelmedet szüntelen elmémben viselem”. Az asszony férje halála után élete végéig sötét gyászruhát és fehér özvegyi kendőt viselt. 

Lorántffy Zsuzsanna, aki férjének biztosította a hátországot, segítette a szegényeket, igazgatta a birtokokat, támogatta a sárospataki református kollégiumot. Nagy szerepe volt abban, hogy tudósok, tanárok, köztük az Európa-hírű cseh pedagógus, Comenius is a Bodrog-parti városba érkezett. A tokaji aszú megszületése is Lorántffy Zsuzsannához kapcsolható, hiszen udvari papja, Szepsi Laczkó Máté egyik évben a harcok miatt novemberig késleltette a szüretet a fejedelem asszony birtokán. A szőlőszemek emiatt összeaszalódtak, így a borok édesebbek lettek. 

Európa nagyanyja 

Viktória (1819–1901) brit királynő 18 évesen lépett a trónra, és az egyik, leghosszabb ideig trónon lévő európai uralkodó lett. A viktoriánus korszakot az Egyesült Királyság fénykorának is tekinthetjük, amikor a Brit Birodalom a világ vezető államává vált, és területe a háromszorosára növekedett. A királynő uralkodásának elején, 1840-ben jelent meg a Penny Black, a világ első hivatalos, felragasztható postabélyege Viktória arcmásával. 

A kor szokásai szerint koronázása után hajadonként az anyjával kellett élnie, de viszonyuk nem volt felhőtlen. Bár kezdetben nem akarta elsiet­ni az esküvőt, de rátalált a szerelem, és hirtelen házassági ajánlatot tett a szász-coburg-gothai hercegnek. Az 1840-ben megkötött friggyel, csakúgy, mint V. Károly, Viktória is családon belül házasodott, hiszen unokatestvére, Albert (1819–1863) lett a férje. Albert nem a korban megszokott főúri életet élte: hűséges volt feleségéhez, kerülte az italt és a vadászatokat, viszont szorgalmas emberként szerette a rendet, a tudományt és az irodalmat. 

Albert 1861-ben betegségben meghalt, Viktória, a „windsori özvegy” pedig mély gyásza, depresszió­ja miatt évekig alig utazott el a kastélyából Londonba. Kilenc gyermekük és mintegy háromtucatnyi unokájuk közül nagy számban házasodtak be európai uralkodóházakba, ezért Viktóriát elnevezték Európa nagyanyjának. Viktória és Albert háztartása megjelenítette az ideális brit, összetartó családot, amelyben kerülték a botrányokat, valamint az erkölcs és a rend volt a legfontosabb.