Pusztító tűzesetek

Felbecsülhetetlen tudás összpontosult Egyiptomban az alexandriai Muszeion, azaz a múzsák csarnokának polcain. Az ókori világ leghatalmasabb könyvtárában százezernél is több tekercset őriztek: főleg görög nyelvűeket, a kor tudósainak, filozófusainak írásait, vallási és templomi iratokat. Az I. Ptolemaiosz által alapított könyvtár ezenkívül az ott tevékenykedő tudósok munkáját is segítette. 

Az állomány III. Ptolemaiosz uralkodása idején jelentősen gyarapodott. A fáraó nevéhez fűződik ugyanis az a rendelet, mely szerint minden, a város kikötőjébe érkező hajót át kellett kutatni és a fedélzetükön talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. 

Megoszlanak a vélemények arról, hogyan és mikor pusztult el a legendás intézmény. A legnépszerűbb elmélet szerint egyetlen tűzesetben porig égett, de valószínűbb, hogy több esemény következtében vált semmivé, az alexandriai háború és szándékos gyújtogatások miatt. A felelősök közt felmerül Julius Caesar neve is, ugyanis amikor i. e. 48-ban, a XIII. Ptolemaiosz ellen viselt háborúja során egy alkalommal szárazföldön és tengeren is körülzárták Alexandriában a csapatait, menekülése érdekében Caesar a város flottájának felgyújtására adott parancsot. A stratégia bevált, a lángok viszont átterjedtek a városra, és amint arról Plutarkhosz megemlékezett, ennek következtében veszett oda Alexandria könyvtára is. 

Néró őrült terve? 

Maradjunk még az ókorban, méghozzá Róma városában. Vajon csak bűnbak volt Néró, vagy tényleg egy őrült császár, aki tervei miatt képes volt felgyújtani a várost?! 

A katasztrófa a Circus Maximus területén kezdődött 64. július 18-án, éjjel. A környék tele volt magas, fából készült épületekkel és szűk utcákkal, az erős szél következtében pedig villámgyorsan lángba borult a város. A 14 kerületből három teljesen elpusztult, és a többi is súlyos veszteségeket szenvedett a hat napig tomboló tűzben. Az áldozatok közül sokan már az utcákat beterítő füsttől megfulladtak. 

Néró a katasztrófa idején biztosította a lakosság élelem- és vízellátását, leszállította a gabona árát, és a legszerencsétlenebbeket még a szigorúan őrzött gyümölcsöskertjébe is beengedte. A nép körében azonban elterjedt a pletyka, hogy maga a császár okozta a tűzvészt, merthogy a város központjában egy új, grandió­zus palotakomplexum, a Domus Aurea­ megépítését tervezte, amihez üres területre volt szüksége. Mivel a keresztények bűnös városként tekintettek Rómára, amely pusztulásra van ítélve, Néró a gyanús szekta tagjaiban találta meg a bűnbakot. Tacitus leírta, milyen véres leszámolás vette kezdetét; például a keresztényeket vadállatbőrökbe bugyolálták, majd kutyákkal tépették szét… 

Róma újjáépítése során új építési szabályokat vezettek be. Az utcák elrendezését gondosan megtervezték, és a tégla használatát ösztönözték a fa helyett. 

Parázs a pékségből 

London történelmének egyik legismertebb tűzesete 1666. szeptember 2-án kezdődött egy péküzletben, a Pudding Lane-en. Egyesek szerint a király szolgálatában álló Thomas Farriner a parazsat nem oltotta el rendesen, mások úgy vélték, hogy túl közel hagyta a kemencéhez az olajat. A Farriner család az emeleti ablakon át ki tudott menekülni az utcára, egyik szolgálólányuk viszont bennégett a házban. 

A tűz gyorsan átterjedt a környező, kátránnyal szigetelt, szorosan és mindenféle szervezettség nélkül épült, faszerkezetű házakra. Rontotta a helyzetet, hogy több raktárban lőporos hordókat tároltak. Négy napig tartott a pusztítás, amely több mint 13 ezer házat, 87 templomot, köztük a híres Szent Pál-katedrálist is elpusztította. Szeptember 5-re az erős szél elállt, a Tower helyőrsége pedig lőpor segítségével hatékony tűzgátat hozott létre, amely lassan megállította a tűz további terjedését. 

A katasztrófa után modernizálták London építészetét, kőből és téglából készült épületekkel helyettesítették a könnyen gyúlékony faépületeket. A város újjáépítése mintegy 30 évig tartott. 

Földrengésből pokol 

A legtöbb San Franciscó-i lakos még ágyban volt, amikor 1906. április 18-án, hajnali öt óra után erős lökések rázták meg a Szent András-törésvonal közelében fekvő várost. Az irtózatos földrengés következtében felboruló tűzhelyek és megrongálódott gázcsövek legalább félszáz helyen tüzet okoztak. Nagyban hátráltatta az oltási munkákat, hogy a vízellátási rendszer is tönkrement a rengés következtében. 

Egyesek szerint az sem segített, hogy a tűzoltók a tűzgátak kialakításához dinamitot használtak, ami további tüzeket okozott. Mások úgy vélték, hogy mivel az épületek biztosítása nem terjedt ki a földrengés okozta kárra, a tűzkárra azonban igen, sok háztulajdonos némi pluszpénz reményében inkább felgyújtotta a házából megmaradt romhalmazt… 

A három napon át tartó, megállíthatatlan tűzvihar holdbéli tájjá változtatta a várost. Az épületek 80 százalékát a földdel tette egyenlővé, több mint háromezer áldozatot szedett. 
Az újjáépítés során a földrengés­biztos építkezési technológiák bevezetését ösztönözték, San Francisco modern városképe ekkor alakult ki.