A barlangvár kincsei

Kevés olyan vár létezik Európában, amely első pillantásra is képes megkérdőjelezni a valóságot. A Szlovénia délnyugati részén, a Fiume felé vezető út mellett fekvő Predjama (régi német nevén Luegg) ilyen hely. Mintha egy fantasyfilm díszletéül szolgálna: a 123 méter magas függőleges mészkőfal közepébe épített reneszánsz várkastély úgy simul bele a hatalmas barlang szájába, hogy távolról szinte lehetetlen eldönteni, hol végződik a természet alkotta szikla, és hol kezdődik az ember munkája. Nem véletlen, hogy a Guinness rekordok könyve is a világ legnagyobb barlangváraként tartja számon. A hely persze bennünket, honi utazókat is megbabonázott, hiszen a sokkal kisebb léptékű erdélyi barlangi várak mellett Predjama igazi gigásznak számít. 

Titkos kijáratok 

A különleges fekvés azonban nem pusztán látványosság, a 12. századi eredetű vár tömbje alatt, mögött és felett húzódó, több mint tizennégy kilométer hosszú barlangrendszer évszázadokon át biztosította a lakók túlélését: ivóvizet adott, rejtekhelyet kínált, és olyan titkos kijáratokat rejtett, amelyek a középkor egyik legjobban védhető erősségévé tették Predjamát. A felvonóhíd, a mély védőárok, a lőrések és a szuroköntő­nyí­lások mind azt szolgálták, hogy az ostromlók lehetőleg soha ne jussanak be a falak közé. A legkorábbi, létrával megközelíthető bejárat ráadásul nem is a földszinten volt, hanem valamelyik emeleten. 

A vár legismertebb ura Predjamai Erazmus volt, akit a szlovének a saját Robin Hoodjukként emlegetnek. A rablólovagként is ismert nemes a 15. század második felében Hunyadi Mátyás magyar király oldalára állt a III. Frigyes német-római császárral vívott háborúban, és a szinte bevehetetlen várból indította rajtaütéseit az osztrák főurak és a Habsburgok Bécs és Trieszt között vonuló kereskedelmi karavánjai ellen. A magyar király számára fontos szövetségesnek bizonyult, hiszen olyan vidéken tartotta állandó nyomás alatt a császári erőket, ahol a természet is az ő oldalán állt. A legenda szerint a lovagot végül nem is hadsereg, hanem árulás győzte le. Miután Erazmus megölte a császár egyik rokonát, hosszú ostrom kezdődött. A támadók hiába próbálták kiéheztetni a várat, a védők a titkos barlangjáratokon keresztül folyamatos utánpótláshoz jutottak. 

Trónok harca 

A vár ura még gúnyt is űzött ostromlóiból: húsvétkor sült ökröt, később pedig friss cseresznyét küldött le nekik a falakról, miközben odalent még sehol sem érett a gyümölcs. Az ostromlók már-már természetfölötti erőket sejtettek a háttérben, pedig a „csoda” mögött csupán a barlangrendszer ismerete állt. A történet vége azonban éppoly különös lett, mint az egész ostrom. Egy megvesztegetett szolga gyertyafénnyel adott jelet a császáriaknak, amikor Erazmus a vár egyetlen igazán sebezhető pontjára, az illemhelyre indult. A katapult kőgolyója a legenda alapján eltalálta a külső falat, amely így maga alá temette a lovagot. 

Predjama ugyanakkor Cillei Borbála, Luxemburgi Zsigmond feleségének korát is idézi. A vár és birtokosai a Cilleiek befolyási övezetéhez tartoztak, így a magyar királyné nevével fémjelzett közép-európai hatalmi játszmák ugyanúgy részét képezik a barlangi vár múltjának, mint Erazmus története. 

A középkori mindennapok azonban legalább ennyire lenyűgözőek. A természetes sziklafalból kifaragott vízcsatornák, amelyek ma is láthatók, a barlangban összegyűlő vizet levezették az alsóbb szintekre, így ostrom idején sem kellett tartani a szomjúságtól. A konyha kéménye is a természet része volt, a barlang mélye pedig természetes hűtőszekrényként szolgált. A vár legreprezentatívabb helyisége, a vitézterem ma is ugyanazzal az anyaggal van kezelve, mint évszázadokkal ezelőtt: mennyezetét ökörvérrel vonták be, mert a középkor embere kiváló impregnáló szernek tartotta azt. A falakat borító bársonyfüggöny mögött pedig ma is ott rejtőzik az a titkos helyiség, amelyben egykor a család legfontosabb okleveleit őrizték. 

1986-ban itt forgatták Jackie Chan egyik legismertebb kalandfilmje, az Istenek fegyverzete több jelenetét. A helyiek máig úgy mesélik, hogy a világhírű harcművész-színész itt szenvedte el pályafutása legsúlyosabb sérülését egy kaszkadőrmutatvány során. Legalább ennyire izgalmas a vár újkori „karrierje” a fantasy világában. George R. R. Martin, A tűz és jég dala regényciklus, valamint a Trónok harca szellemi atyja 2011 nyarán, egy trieszti dedikálást követően kereste fel Predjamát. Saját blogján lenyűgözőnek nevezte a sziklába épített erődítményt, és azt írta, hogy Westeros egyik vára mindenképpen ebből a látványból merít majd ihletet. 

Meglepetések sora 

Predjama azonban nem csupán legendákból él, a vár története kézzelfogható emlékeket is őriz. Az 1991-es felújítás során a pince földpadlója alól valódi kincs került elő: egy kupa, egy serleg, sótartókat és egy gyertyatartó, amelyeket feltehetően a 17. század zűrzavaros éveiben rejtettek el. A leleteket a postojnai múzeumban őrzik. A vár bejárása közben újabb és újabb meglepetések érik a látogatót. A kínzókamra fölött húzódó természetes szakadék, vagy a piciny várkápolna, amelyből a várúr családja – fűtött szobából – hallgathatta a misét, a meredek sziklába vájt lépcsők vagy a tető nélküli terasz mind arról tanúskodnak, hogy a középkori építőmesterek a természet adottságait használták fel a lehető legnagyobb leleménnyel. A vár mögötti barlangban ma is csepegő víz évszázadokon át biztosította a lakók túlélését, ráadásul olyan helyen tárolták, ahol az ostromlók nem mérgezhették meg. 

Aki feljut egészen a legmagasabb kilátópontig, nemcsak a Pivka-völgy panorámájában gyönyörködhet. Innen érthető meg igazán, milyen előnyt jelentett ez a különleges fekvés. A középkorban a vár körül egyetlen fa vagy bokor sem maradhatott, hogy az ellenség ne közelíthessen észrevétlenül. Ma már erdőség veszik körül a sziklaóriást, de némi képzelőerővel könnyű magunk elé idézni az ostromokat, a felvonóhíd előtt várakozó katonákat vagy éppen Erazmust, amint a titkos járatokból előkerülő friss cseresznyével bosszantja ostromlóit.