A só az asztma réme

Mikor a Székelyföldön pihenő turista egy metróutazással felérő, sötét alagutakban kanyargó buszozás után megérkezik a parajdi sóbánya termelésből kivont, hatalmas csarnokainak egyikébe, csak ámul, és azt gondolja: ilyen nincs. A termek alapterülete futballpályányi, magasságuk tizenöt-húsz méter; és ilyenből van legalább öt. Mikor a szemlélő ott áll a gigantikus méretű termek valamelyikében és elgondolkodik azon, hány zsíros kenyeret lehetne ízesíteni az innen kitermelt, elképesztő mennyiségű sóval, merészre kell engedni a fantáziáját.

Felix Botchkowski lengyel orvos már 1840 körül megfigyelte, hogy a wieliczkai sóbányában dolgozó munkások nem kapnak tüdőbeteg¬séget, nem szenvednek asztmában. A lengyelek voltak az elsők, akik föld alatti sóterápiás klinikát nyitottak 1958-ban, ez ma is működik. Mára a különleges mélységi klíma légzőszervi bántalmakra gyakorolt kedvező hatása elismert, bevált terápia. Parajdon a hatvanas években kezdődött az orvosi irányítás melletti gyógyítás, és mára európai hírű gyógyító hellyé vált.

A gyógyulás titkai igen egyszerűek. A legfontosabb a föld alatti levegő nagyfokú tisztasága. A mélyben a por-, korom- és virágpor-koncentráció csupán századrésze a felszíni értéknek. A magas páratartalom miatt a minimális lebegő szennyeződés is megkötődik a falakon és a talajon. Azok a szemcsék, amelyek mégis a levegőbe jutnak, a vízpárától meg¬nö¬ve¬ke¬dett méretük miatt már a felső légutakban megtapadnak, így nem jutnak el a tüdőbe. A magas páratartalmú levegő a tapadós hörgőváladék felhígulását is segíti, így attól könnyebben megszabadulhat a beteg. A bánya levegőjében lebegő parányi sórészecskék a belélegzéskor magukhoz vonzzák a szöveti nedveket a hörgőrendszer faláról, ezzel megkönnyítik a váladék eltávolítását. Természetesen súlyos esetekben a felszíni kórházban gyógyszeres kezelést is kap a beteg.

A gyógyulásért három héten keresztül minimum napi négy órát kell a mélyben tölteni. De megéri, mert ez idő alatt sokan véglegesen meggyógyulnak, mások pedig hosszú ideig tünetmentesek lesznek.

A fenntartónak – dicséretesen – arra is volt gondja, hogy a gyógyulni vágyók „unatkozás-men¬tesen” töltsék lenn az idejüket. A mélyben lehet asztaliteniszezni, tollaslabdázni, dodzsemezni, de ha légvárba vágyik a gyerek, az sem probléma. Hinták, csúszdák tucatjait használhatják a fiatalok, és ha görkorcsolyázni akarnak, arra is lehetőség nyílik. A nagy mozgásigényűeknek naponta többször tornaórát is tartanak.

Néhány éve működik itt kápolna is, ahol hetente többször tartanak istentiszteletet. A gyógyult emberek a kápolna sófalában ezrével helyeztek el köszönetnyilvánításokat, há¬-lául a Mindenhatónak, hogy a természet meggyógyította őket.