Fogkőtől fogatlanul

Kezdeti állapotában a fogkő egy nyálkás, filmszerű anyag (plakk), amelyet a szánkba kerülő szervesanyag-maradványok, valamint az ott tenyésző baktériumok és gombák tömegei alkotnak. Ha hosszabb ideig marad a fog felületén, a plakkot a kalciumsók „bebetonozzák”, azaz fogkővé alakítják. Ott képződik leginkább, ahol nem érvényesül a nyelv, az ajak, az arc mozgásából adódó természetes tisztító hatás.

A fogkő kétféle formában jelenik meg: szabad szemmel is látható sárga, szürke (fekete) változatban a fogak tövénél és a felszínén, illetve nem látható formában, fogaink és ínyünk között. A látható fogkő a fogra tapadva idővel savat termel, ami szétmarja a fogzománc felszínét, meggyengíti, majd kilyukasztja. Ez is nagy baj, de amit a nem látható, a fogínyben megbújó kő okoz, az sokkal nagyobb. Az itteni plakkban élő baktériumok ugyanis nem a fogat bántják, hanem az ínyt gyöngítik meg, szétmarva a fogcsont tartószerkezetét. Ennek tipikus tünete a vérző fogíny. A folyamatosan gyulladt íny idővel annyira meggyöngül, hogy elereszti a fogakat, így azok meglazulnak, kihullnak.

A keményebb élelmiszerek rágása, a nyelv mozgása és a fogak természetes kopása is a fogkő ellen hat, de leginkább csak azokon a területeken, ahol gyakran rágunk. Megjegyzendő, hogy napjainkban már nagyon kevés olyan élelmiszer létezik, amit annyi ideig kellene rágni, hogy lesúrolná a fogkövet. Ezért is nagy jelentőségű a fogápolás, ami akkor igazán hatékony, ha minden étkezés után fogat mosunk, és naponta egyszer a fogselymet, illetve a speciális fogköztisztító kefét is bevetjük a fogbetegségek elleni küzdelembe. A fogmosás hatékonyságát plakkfestő tabletta segítségével ellenőrizhetjük: hatóanyaga a szájban föloldódva pirosra festi a látható plakkokat.

A már „megkövült” fogkövet csak a fogorvos tudja eltávolítani, mi ezzel ne is kísérletezzünk. Félévente kerítsünk erre sort, és akkor joggal remélhetjük, hogy megöregedve sem leszünk fogatlanok.