A nejlonzacskó csodálatos utazása

A kezdet tipikus: szupermarketből kigördülő, megrakott bevásárlókocsi egy kaliforniai nagyvárosban. A magasra halmozott árucikkek közül szabadul el egy üres nejlonzacskó úgy, hogy a tulajdonosa nem is tud róla. A szelek szárnyán utazik az város utcáin át, mígnem egy parkban landol, ahol egy kiskutya játékszere lesz, s így ússza meg, hogy a parkőr a szöges botra tűzze a többi szeméttel együtt. A szél újra fölkapja, száguldó autók között hányódik-vetődik, majd a csatornanyíláson át egy csatornába kerül, bejut egy kisebb, aztán egy nagyobb folyóba, onnan pedig a Csendes-óceánba, hogy legvégül egy ottani szemétszigeten fejezze be mozgalmas utazását.

Immár szerény jelenlétével is gyarapítja a több Magyarországnyi területű, összefüggő szemétmezőt, bomlásával pedig mérgezi a tenger vizét.

Japán kutatók ugyanis legújabban arról számoltak be, hogy az óceánokban úszó műanyag egy része nem olyan hosszú életű, mint azt korábban gondolták, hanem – az eső és a nap hatására – viszonylag hamar elkezd bomlani, s olyan anyagok szabadulnak fel belőle, amelyek megzavarják a tengeri élőlények hormonháztartását. Ami miatt azok – többek között – szaporodásképtelenné is válhatnak...