Kerékpár lánc nélkül

„Végre!” – kommentálja barátnőm, mikor a stringbike-ra keresztelt járgányról mesélek neki. „Tudod, milyen bosszantó, mikor mész egy tök nehéz túrán, már kiköpöd a tüdőd az emelkedőn, és mikor váltanál, csak rohadt hangosan kattog, aztán meg leesik a lánc, te meg szenvedhetsz az utolsó kilométeren, hogy visszarakd, és még nyakig olajos is leszel.”

Na ez az, ami a stringbike-nál nem lehetséges. Miért is? A találmányt Lantos Mihály szabadalmi ügyvivő és Kohlhéb Róbert fejlesztő mutatja meg, türelmesen magyarázva az újfajta működési elveket. Első pillantásra ugyanolyan, mint a hagyományos biciklik, de ahogy közelebbről is megvizsgálom, be kell ismernem, ez minden, csak nem hagyományos kerékpár. Nincs rajta lánc, ehelyett a mindkét oldalon hajtókötél biztosítja a bicikli mozgását. A működési elv nagyon egyszerű. A tervezők a váz két oldalára azonos kialakítású hajtóegységet szereltek, amik a pedálok hajtásával lengőmozgást végeznek, és ezek segítségével mozognak a kerekek. A speciális pedálokon végzett forgatás hatására egy „sínen” futó görgő által mozog előre-hátra a hajtószerkezet, ami segíti a könnyebb hajtást is. A hagyományos kerékpároknál általában a taposásban fejtünk ki nagyobb erőt, hogy könnyebben jussunk túl a holtponton. De ez esetben a sínszerkezetnek köszönhetően nem kell nagy erőt kifejtenünk.

Valahogy mindig nehezen értettem szót a váltókkal, mindig akkor hagytak cserben, mikor a legjobban szükségem lett volna rájuk. Mert sem megfeszített, sem álló helyzetben nem lehet váltani a hagyományos bicikliken. A stringbike esetében ez sem probléma, bármikor könnyedén válthatunk sebességet, és még a magamfajta amatőröknek sem kell szenvedni a tekergetéssel nehezebb szakaszokon.

Eddig, ha kisebb-nagyobb baleseteket szenvedtünk a kerékpárral, a lánckerék is óhatatlanul sérült. A hajtókötél esetében ez lehetetlen. A kerékpár padovai bemutatóján a külföldi újságírók is csak egy dologba tudtak belekötni: mi van, ha a kötél elszakad, és sebesülést okoz? Egyrészt, a kötél nem szakad el – eddig legalábbis jól bírta a tízezer kilométeres terhelést –, másrészt annyira könnyű anyagból készül, hogy nem tud nagyot ütni.

A dolog egyetlen szépséghibája: az ára egyelőre igencsak borsos. De ha beindul a biznisz, még az is előfordulhat, hogy pár évtizeden belül láncos kerékpárokat már csak múzeumokban látunk.

A kimerítő bemutató után végre ma¬gam is kipróbálhattam a magyar csodát. Bár egy-két kör megtételével nem érződik nagy különbség, azért mégis, mintha… könnyebben tekertem volna. A már jól ismert kattogó hang hiánya azonban mindenképp feltűnő. A férfivázról leszállni pedig ugyanolyan bajos, mint a hagyományos kerékpár esetében, de a dőlő bicikli már nem akkora probléma. Legalábbis Kohlhéb Róbert szeme sem rezzent, mikor az aszfalton látta találmányát: „Ennek úgysem árt. Hiszen nincs lánckerék vagy láncváltó, ami megsérülne…”