Láthatatlan légiós

A légionárius betegséget (legionellózist) a Legionella baktériumcsalád egyik tagja, a Legionella pneumophila okozza, ami bárhol előfordulhat, ahol pangó meleg víz található. (A betegség elnevezése 1976-ból származik, amikor egy Philadelphiában tartott veteránlégiós-találkozó után tömeges tüdőgyulladás tört ki, ami több mint 30 halálos áldozattal járt.) A Legionella baktérium fellelhető a háztartási melegvíz-rendszerek többségében, így akár a fürdőszobában, a zuhanyzófejben is.

Lehetséges fertőző források továbbá a szökőkutak, párásító- és klímaberendezések, pezsgőfürdők, az akvárium vagy akár a kerti locsoló. A baktérium akkor okoz betegséget, ha porlasztott formában belélegezve a tüdőbe jut. A fertőzés többnyire enyhe lefolyású, s ilyenkor a tünetei – láz, hidegrázás, fejfájás, végtagfájdalom – nagyon megnehezítik a felismerését. Súlyos baj esetén tüdőgyulladás, majd légzéselégtelenség lép fel, ami mellé tudatzavar is társulhat.

A betegség gyanúja esetén az orvos köpet- és vérvizsgálatot végeztet, tüdőröntgent ír elő. A terápiát elsősorban az befolyásolja, hogy idejében felismerik-e a betegséget, megkezdik-e a gyógykezelést. A fiatalok általában könnyebben felgyógyulnak a „lé¬giós¬lázból”, az idősebbek számára azonban végzetes lehet – különösen, ha a tüdőgyulladás légzési problémákkal párosul. A megbetegedések mintegy tíz százaléka végződik halállal.

Magyarországon 1998 óta kötelezően bejelentendő fertőző betegség a legionellózis – azóta több mint 120 esetet tartanak nyilván –, de az enyhébb lefolyású betegségek száma ennél vélhetően ötször-hatszor többre tehető.