Csúszó pályázatok, elúszó támogatások

Pedig olyan szépen indult a minden. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tavaly augusztus közepén pályázatot írt ki egyebek között épületek energiatakarékos felújítására. Minderre 1,6 milliárd forint állt rendelkezésre, ami az ország szén-dioxid-kvótájának értékesítéséből folyt be, s amit a törvény és az uniós előírások szerint másra nem is lehetett költeni.

Kapott az alkalmon a miskolci Darai Péter és édesanyja. Gondolták, éppen ideje korszerűbbre cserélni a nyílászárókat és a kazánt, a falakra hőszigetelést tenni, a tetőre pedig napkollektorokat. A felújítás teljes összege csaknem 16 millió forint, amit a kiírás szerint meg kell előlegezniük, ám az elszámolást követően ennek 40, illetve 50 százalékát, összesen 7,5 millió forintot visszakapják.

Nosza, tavaly augusztus 17-én beadták a pályázatot. Résen kellett lenniük, mert azt 15-én tették közzé, és a nagy érdeklődésre való tekintettel már 17-én be is zárták, mert, ahogy a minisztérium fogalmazott: „A mintegy 550 beérkezett támogatási igény már meghaladta a rendelkezésre álló forrást.”

Daraiék bíztak a pályázatukkal kapcsolatos mielőbbi döntésben. Megint csak a minisztériu¬mi tájékoztatót idézem: „A beérkezett pályázatok gyors kiértékelését feszített sebességű döntési folyamat követi, hogy a beruházások a lehető leggyorsabban megindulhassanak…”

Nincs tehát más dolguk, mint várni türelemmel, gondolta Darai Péter és édesanyja. Tévedtek. „Alig” telt el négy hónap, máris jelentkezett a pályázat lebonyolításával megbízott Energia Központ Nonprofit Kft., s hiánypótlást kért. Azon frissiben megkapta. Ezt követően, december közepén a pályázatot befogadták. Az elbírálásra a kft. 90 napot adott magának, amit még 15 nappal megtoldhatott. A döntésnek tehát legkésőbb április elejéig meg kellett születnie.

A határidő letelt, ám Daraiék semmiféle értesítést nem kaptak a pályázatukról. Április közepén érdeklődtek, mégis mit várhatnak. A válasz: a pályázatuk sikeres, erről hivatalos értesítést egy-két hét múlva kapnak. A határidő letelt, de a minisztérium lebonyolító cége csak nem jelentkezett. Május közepén Darai Péter bátorkodott ismét érdeklődni. A válasz: a pályázat sikerességének feltétele az is, hogy ne érdeklődgessenek, hanem a hivatalos értesítésig legyenek türelemmel.
Darai Péter türelme július közepéig tartott. Nem azért, mert annyira izgága, hanem, mert ha a munkálatokat nem kezdik el időben, kicsúsznak a pályázat szerinti befejezési határidőből. Sajnos igaza lett. Számtalan telefonálgatást követően augusztus 22-i dátumozással, 23-i postázással 24-én megkapták a hivatalos értesítést: nyertek. Hurrá, gondolhatnánk – de ne örüljünk elhamarkodottan. A levél ugyanis folytatódott: a számlákat az elvégzett munkáról szeptember 1-jéig le kell adni, szeptember végéig pedig el kell számolni az elköltött összegről.

Ekkor kereste meg szerkesztőségünket Darai Péter. A történet annyira képtelen, hogy mi magunk is a minisztérium által megbízott lebonyolító céghez fordultunk felvilágosításért. S megbizonyosodtunk: a dolgok az Energia Központ Nonprofit Kft.-nél úgy mennek, ahogy azt Darai Péter számunkra vázolta. A válasszal Koncsikné Káli Andrea PR-vezető hetekig hitegetett – de el azóta sem küldte. Telefonon annyit árult csak el, hogy a minisztérium a pályázatok késedelmes elbírálásáról hamarosan nyilatkozatot ad ki. Azonban ez sem bizonyult valósnak.

Pedig ezek után lenne még néhány kérdésünk. Például, hogy miért a késedelmes ügyintézés? Hány pályázó járt Darai Péterékhez hasonlóan? Mi lett a pályázati összeg sorsa? S leg¬főképpen: kiket vontak felelősségre a trehány ügyintézésért, s mi lett a szankció?