Teve a hóban

Észak-Amerika roppant izgalmas hely volt valamikor nagyon régen. Négytonnás óriáslajhárok, masztodonok, kétméteres ősfarkasok népesítették be a szárazföldet, a vizekben pedig háromméteres kardfogú lazacok úsztak. És tevék. Jelenleg úgy tudjuk, hogy a tevefélék Észak-Amerikában, 45 millió évvel ezelőtt jelentek meg először. Ugyanott sikeresen átvészeltek minden katasztrófát, egészen az ember 16 ezer évvel ezelőtti odavándorlásáig. Hogy a találkozás miatt vagy sem, nem tudni – de nagyjából abban az időszakban eltűntek.

Ősi teveelődök maradványaira bukkanni az amerikai kontinensen tehát nem is olyan nagy szám. Ám Ellesmere szigetén, e sarkkörön túli, két magyarországnyi területű, kietlen vidéken tevekövületekre lelni igazi szenzáció. Annyira, hogy a tudósok már azt is felvetik: a teve púpja (ami nem más, mint a kissé szokatlan módon tárolt zsírfölösleg) igazából azért fejlődött ki, hogy hosszabb időre is energiát tartalékolhasson a hideg éghajlaton.

A 2006–2010 között talált maradványok elem¬zésének eredményét most tették közzé. A szénizotópos kormeghatározás szerint az állat körülbelül hárommillió évvel ezelőtt élt. Kimutathatóan rokonságban állt számos más tevefélével, például a ma is élő dromedárral. A csontméretek alapján ítélve a sarki teve harmadával nagyobb lehetett, mint a mai legnagyobb tevék. Az állat széles patái kiválóan alkalmasak lehettek a havon közlekedésre. Bár hárommillió évvel ezelőtt a sarkvidéken 10 Celsius-fokkal melegebb uralkodott, mint manapság, mégis zord volt az időjárás – a sarki tevét minden bizonnyal gyapjúszerű szőrzet borította (mint a mai kétpúpút). E fajnak minden adottsága megvolt ahhoz, hogy átkeljen az akkor száraz Bering-szoroson, és elszaporodjon Ázsiában meg Afrikában. Éppen csak a „szülőföldjén” nem sikerült megmaradnia.