Fűszertermő tarackos

Növényünk kissé pirosas szárú, 60-80 centi magasra növő évelő, mely a gyökértörzsből kiinduló, méteres hosszúságot is elérő tarackjaival szaporodik. Termést, illetve csíraképes magot csak nagyritkán érlel. Erősen fényigényes; illóolaj-tartalma már a tartósan borult időben is nagyon lecsökken. Kényes a talajra is, a jó vízgazdálkodású, középkötött föld az ideális számára. (Az erősen kötött agyagtalaj vagy a szerkezet nélküli futóhomok alkalmatlan a termesztésére.) Vízigénye nagy, mindenekelőtt a földfelszínhez közeli gyökérzete miatt. Különösen a hajtásnövekedés kezdetétől a virágzásig fontos számára a csapadék, szárazságban az illóolaj-tartalma is erősen lecsökken. Kifejezetten tápanyagigényes, telepítésekor 3-4 kiló érett szerves trágyát juttassunk ki négyzetméterenként, mert akkor fejlődik szépen. Szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között is jól termeszthető, hajtása elviseli a hó nélküli, nagy hidegeket is. Hazánk hűvösebb tájain is szépen díszlik, ha az egyéb igényeit ki tudjuk elégíteni. Leginkább föld alatti – 20-30 centi hosszúra vágott – hajtásdarabjaival szaporítjuk (noha erre a föld fölöttiek is alkalmasak). Fontos, hogy amikor ősszel, szaporítás céljából fölszedjük a tövet és földaraboljuk, azonnal ültessük is el. A hajtásdarabokat tízcentinként rakjuk a földbe egymás után a sorban, két sor között pedig fél métert hagyjunk. Tavaszi munkái a gyomirtás és az esetleges növényvédelem (a mentarozsda megfertőzheti). A lakásban vagy annak közelében a kertben tartott borsos mentát bármikor szedhetjük fűszernek. Legértékesebb része a levele. Nagyobb területről sarlóval vágjuk le a virágzás kezdetén, 5-10 centis tarló meghagyásával.