Törökök paradicsoma

Elsősorban húspótló zöldségféleként hódít, de kedvelik kevés kalóriát tartalmazó, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag termése miatt is. Rántva, sütve, töltve, párolva és krém formájában egyaránt jól hasznosítható. (Megjegyzendő, hogy a sütés során a rántott padlizsán kalóriatartalma olyannyira megnőhet, hogy alig-alig marad el a rántott szeletétől.) Számos fűszerrel jól harmonizál, illik hozzá a bors, bazsalikom, hagyma, fokhagyma, petrezselyem.

Szükségleteit tekintve leginkább a paprikához hasonlít: kifejezetten hő-, pára- és vízigényes, biztonságosan csak öntözve terem. (A májusi fagyok után ültethető ki.) Emellett erősen fényigényes: árnyékos helyen megnyúlik és nem hoz termést. Ha kikelő palántáit nem tűzdeljük, akkor augusztus előtt nem hoz gyümölcsöt (szeptember végén pedig már megfagyhat), így csak rövid ideje marad teremni. Tűzdelt palántával két héttel korábban kaphatunk termést, ha pedig fekete fóliába ültetjük, további egy héttel előbbre hozhatjuk a szedési időt. Tápanyagigényes, a tápelemek közül a nitrogén és foszfor iránti szükséglete a legnagyobb, az ősszel a talajába munkált érett istállótrágyát nagyon meghálálja.

Szedési idejének megállapítása kulcsfontosságú. A termés akkor szedhető, ha teljesen kifejlődött, fedőszíne fényes fekete (vagy fehér, lila, sárga – minthogy már ilyen színváltozatai is vannak). Ilyen állapotában szellős, hűvös helyen 5-6 napig eltartható. A túlérett, már elöregedő termés színe matt (fekete), az ilyen gyümölcs gyakran keserű és kissé rágós. (A keserű íz megszüntethető, ha a padlizsánt héjastól szeletekre vágjuk, megsózzuk, és negyedóráig a sóban állni hagyjuk.)