Jó szellem a csetében

Egykor mindenes növény volt, azaz a gyökerétől a kérgen át a leveléig minden részét felhasználták. Nem csoda, hogy megkülönböztetett tisztelet övezte, s babonák társultak hozzá. A középkori német néphit szerint például a bodzában lakott a parasztudvar jó szelleme, amely megóvta a családot mindenféle bajtól.

Fájából finom tapintású ásó- és lapátnyelet készítettek a múltban, ágai a furulyának, tilinkónak szolgáltak alapanyagául. Régóta tudott, hogy ha virágját borban áztatják, annak muskotályszerű íze lesz. A népi gyógyászatban a bodza volt a „szegény ember patikája”, főzetével számtalan bajt orvosoltak.

Napjainkra e hasznosítások többsége feledésbe merült, de gyógyászati felhasználása megmaradt, táplálkozási szerepe felértékelődött. Augusztusszeptemberben érő termése vitaminokban, mikroelemekben gazdag, szervessav-, cukor-, cserzőanyag- és pektintartalma jelentős. Amitől pedig talán a legértékesebb: igen gazdag bordóvörös színanyagtartalma. Az ebből kivont festékanyag pedig napjaink egyik legfontosabb, élelmiszeripari felhasználásra engedélyezett természetes színezéke. Egyre nő a kereslet iránta, emiatt hazánkban is üzemszerűen telepítik. Szakszerűen gondozva és a betakarítást jól megszervezve szép jövedelmet ad.