A mester tüdőkapacitása a mérce: Egy szusz, egy üveg

A borosüveg ifjú találmány ahhoz képest, hogy az ember évezredeken át amforákban, tömlőkben, hordókban tartotta a bort, s az onnan került a kancsókba majd a kupákba, poharakba. A borosüvegek gyártása csak a XVI–XVII. században kezdett elterjedni, és hamarosan a bor fő tárolási formájává vált.

Zöld FöldV. L.2014. 12. 14. vasárnap2014. 12. 14.

Kép: tokajhegyalja borvidék minőségi szeszesital alkohol bor szőlő 2012 11 25 Fotó: Kállai Márton

A mester tüdőkapacitása a mérce: Egy szusz, egy üveg
tokajhegyalja borvidék minőségi szeszesital alkohol bor szőlő 2012 11 25 Fotó: Kállai Márton

Akkoriban még szó szerint fújták az üvegpalackot a készítők, s minthogy egy szuszra gyártottak egy üveget, így annak méretét a tüdőkapacitásuk szabta meg. Ami pedig nagy átlagban háromnegyed liternek, azaz nagyjából 750 milliliternek felelt meg. (A borral töltött palackot aztán – mivel a parafa dugót még nem ismerték – zsiradékkal átitatott kenderkóccal zárták le.) Később, a nagyipari üveggyártás korában mindenféle méretű üvegeket gyártottak szerte a világon, mígnem 1972-ben az Egyesült Államokban egységesítették a borosüvegek űrméretét, amit a gallon (3,785 liter) egyötödében határoztak meg. Ez az érték egészen pontosan 757,082 milliliter, amit később – hogy „kerek” legyen – 750 milliliterben rögzítettek.

E palackméret idővel általánossá vált az egész világon.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek