Kóstoljon kukucskát!

Az akác, ez a sokak által Európából száműzni vágyott, észak-amerikai jövevényfaj a magyaroknak igen kedves növény. Azért terjedt el nálunk annyira, mert jól megél a futóhomokon is. Gyorsan nő, a fája tüzelésre igen alkalmas, egyes fajtái pedig egyenes törzset nevelve évtizedekig tartós oszlopokat, karókat, léceket adnak, de bútorfának sem utolsó. S a virága: a méhek imádják, mi pedig az akácmézet, mely az egyik legaromásabb méz a világon. Érdekes, hogy ma már alig fogyasztjuk, holott gyerekkoromban marékszámra ettük az egyes helyeken pampuskának, máshol kukucskának becézett virágát.

Épp olyan finom ital készíthető belőle, mint a bodzavirágból. Ehhez viszont több akác kell, mert az aromája nem annyira átütő, mint a vetélytársáé.

Tömjünk meg szinte csurig egy ötliteres befőttes üveget az alaposan kirázott virággal – sok apró rovar is járja, így érdemes szedés után kiterítve néhány órát várni, míg kimásznak belőle. Aztán az üvegbe tegyünk egy kiló cukrot, citromkarikákat, csavarjuk bele két citrom levét, egynek a héját is belereszelhetjük, adhatunk hozzá néhány levél mentát, majd öntsük fel az egészet vízzel. Tegyük hidegre, várjunk egy vagy két napot – tovább már ne, mert a cukros oldat forrásnak indulhat –, szűrjük le, s már iható is a frissítő. Dupla ennyi cukorral készül a télire elrakható szörp, csak azt kétnapi áztatás, majd a szűrés után fel kell forralni és bedunsztolni.

Kedvelt édesség a sűrű palacsintatésztába mártott, zsiradékban kisütött akácvirág. Érdemes goffrisütőben sütni, mivel akkor a vékony szárrész is átpárolódik. Jobb a szárról leszedegetni virágot és csak azt belekeverni a tésztákba. Csinálnak kekszeket, pitéket is vele, finom pluszaromát ad az eperdzsemnek. Az akácvirágot mézzel, citromlével fél órán át főzve lekvárt is készíthetünk. Én az őszi almalekvárhoz fogom társítani: a virággal ismét átrottyantom. Van olyan recept is, ahol a nyers virágot citromos-mézes túrókrémbe keverik.

A bodzát mindenki ismeri, ám azt már kevésbé, hogy a kamilla után az egyik leggyakrabban használt gyógynövényünk volt. Minden porcikáját hasznosították, szárított virágzata is gyógyító hatású, a teája erősen izzaszt, ezért lázcsillapításra használják, de jó víz- és hashajtó, vértisztító, köhögéscsillapító, sőt sebfertőtlenítő tulajdonságát is jegyzik.

Bodzából szinte minden készíthető. Itala, szörpje az akácnál leírtak szerint készül, de ízei variálhatók más növényekkel is.

Jó párlat nem csak bogyójából, de virágából is készíthető. A fehér borral, cukorral, borélesztővel bekevert bodzavirág néhány hétig forr, aztán letisztul az aromás, finom „bodzás bor” – amit pálinkaként lepárolnak. A szárról leollózott virágait keverhetjük túrógombócba, palacsintába is, önteteket, sodókat ízesíthetünk vele. Aki mostanában gyümölcslevest készít, ne hagyja ki belőle a bodzavirágot – de csak a főzés végeztével keverje bele, s az ételt érlelje a hűtőben egy napig a tálalásig.