Rokonszenves kis erdőlakónk - Misi mókus gyűjtöget

Az európai mókus (Sciurus vulgaris) pehelysúlyú rágcsáló, súlya nyáron a negyed kilót, télen (a zsírrétegében felhalmozott tartalék tápanyaggal) a fél kilót közelíti. Téli bundája a nyárinál vastagabb, öltözetének színe a lomblevelű erdőkben vörösesbarna, míg ahol a fenyvesek aránya a meghatározó, feketés, illetve sötétbarna. Ebben az alkalmazkodóképesség megnyilvánulását láthatjuk, hiszen a sötét fenyvesben a sötétbarna mókus kevésbé tűnik fel, mint a vörös és fordítva. Magyarországi élőhelyei a legkülönbözőbb erdőtípusok, a síkságoktól egészen a hegyvidékekig.

Rendszeresen etetve hamar megbarátkozik az emberrel, és a városi parkokba, a nagyobb fás-cserjés kertekbe odaszoktatható. Hazai állománya állandónak mondható, nem veszélyeztetett, de védett: eszmei értéke 25 ezer forint. A természetvédők szerint a táplálékul szolgáló mogyorócserjék, dió- és tölgyfák ültetésével, illetve a késő őszi, téli etetésükkel segíthetjük népességük megmaradását, hiszen természetes élőhelyeik pusztulása nálunk is számottevő.

E fürge, örökmozgó állatok a párzási időszakban különösen aktívak. Párválasztás alkalmával a hím nem sokat szépeleg: kinézi választottját és addig űzi-üldözi, míg célt nem ér vele. A párzási idő mókuséknál decembertől júliusig tart, melynek eredményeként 4-5 utód jön a világra a fák magasában ágakból készített, gömbölyű fészekben, amelynek alulról van a bejárata. A fiatal állatok érzékenyek, egy-egy zordabb télben háromnegyedük is elpusztul. Táplálékuk igen sokféle: a fenyőmagtól, a diótól, mogyorótól, tölgy- és bükkmakktól kezdve a fakérgen át gombák, rovarok, tojások, sőt madárfiókák is szerepelnek az étlapjukon. Ősszel a fahasadékokban, odvakban több kamrát is kinéznek maguknak, ahol bespájzolnak bükkmakkból, mogyoróból, hogy átvészelhessék a telet. Igazi téli álmot nem alszanak, de nagyokat szunyókálnak és sokat pihennek.