Tibetiek, ógörögök, szibériaiak egybehangzó tanácsa: Minden napra egy bogyó!

A régi görögök gyümölcsét a lovaknak adták az olimpiai játékok előtt, hogy erősítsék szervezetüket és fényesítsék a szőrüket. Innen származik latin neve, a Hippophae rhamnoides is, ami a hippos=ló és a phaes=fényes görög szavak összegyúrásából keletkezett. Napjainkban Kína a legnagyobb termesztője, de Oroszország népeinek is kitüntetett gyümölcse a „szibériai ananász”, ahogyan a távol-keleti vadászok nevezik.

Amilyen jellegtelen, mondhatni közönséges ez a 3-5 méterre növő, sűrűn ágas-bogas cserje, annál különlegesebb és értékesebb a tövisei között őrzött gyümölcse. Mindenekelőtt gyógynövény, hiszen gazdag hatóanyagtára révén védi és erősíti az immunrendszert, késlelteti a öregedést, általános legyengülés, illetve műtét után erősíti a szervezetet, javítja általános egészségi állapotát. Emellett hámosító és gyulladáscsökkentő hatása révén segíti a sebek (főleg az égési és fagysérülések), illetve a bőrbetegségek gyógyulását.

Jótékonyan hat a száraz, repedezett bőrre és véd a káros UV-sugárzástól. Mivel C-vitamin-tartalma igen tetemes (a citroménak tízszerese), ideális téli „gyógyszer” is. A magból préselt olaja – baktériumölő hatása révén – jól használható a torok- és mandula-, illetve orrnyálkahártya-gyulladás orvoslására. De kitűnik a bélgyulladás, gyomor- és nyombélfekély, az aranyér kezelésében is.

Termése szeptember végéig érik be, akkorra megédesedik. Az érett terméseket azonnal fel kell dolgozni vagy mélyhűtve tárolni. Gyümölcsét elsősorban rostos ivólé, dzsem, lekvár, szörp, kompót formájában fogyasztjuk.

Az érett bogyó nyersen vagy frissen préselve és mézzel ízesítve kiváló csemege, s egy bogyónyi mennyiség napi rendszeres elfogyasztása hozzájárul egészségünk védelméhez.

A homoktövis vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert védett (eszmei értéke 10 ezer forint), engedélyezett szaporítóanyaga a faiskolákban kapható. Mivel kétlaki és szélporozta, telepítésekor kilenc nőivarú tőhöz egy fiút kell társítani.