Illatos fizetőeszköz - A magja kincs volt

Az ánizs egyéves lágyszárú növény, amely az ország északi, hűvösebb vidékeit leszámítva mindenütt termeszthető. Legszebben meleg, védett fekvésben, tápanyagban gazdag, semleges kémhatású talajon díszlik (a homokon, illetve az erősen kötött, hideg talajokon csak senyved).

Magját leginkább gazdálkodók termesztik nagyobb felületen, de néhány tőnek a házi fűszerkertben is helyet adhatunk. Magját március végén, április elején vessük 30-40centis sortávolságra.

Mivel a kelése és kezdeti fejlődése igen vontatott, fennáll az elgyomosodás veszélye (aminek következtében a megerősödött gazok elnyomják, fejlődésében visszavetik a kultúrnövényt), ezért ebben az időszakban rendszeresen kapáljuk. A gyomok között a legveszedelmesebb az erősen mérgező foltos bürök, mivel külleme, de még a magja is nagyon hasonlít az ánizsra, ettől feltétlenül óvjuk meg az ültetvényt.

Az ánizs magja a köménymagra emlékeztető illatú, de annál erősebb, édesen aromás. Fűszerként a termését használjuk például főzelékek, vadas ételek, mártások ízesítésére. De gyakori alkotórésze édességeknek, a köhögés elleni cukroknak, tésztáknak, süteményeknek. Gyógynövényként emésztést serkentő, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást megszüntető hatású. A gyomor-, bél- és epebántalmak bevált ellenszere, szélhajtóként a gyermekgyógyászatban általánosan használt.